NOL * Népszabadság Online * 2006. március 28.
Hetven tervezett terrortámadásról szereztek tudomást az izraeli biztonsági szervek. Ma az izraeli parlamenti választás napján 22 ezer rendőr és egyéb biztonsági szakember felügyel az ország békéjére.
Lezárják a Templomhegyet is, mely a zsidók és muzulmánok szemében egyaránt szent hely, hogy elkerüljék a támadást, a provokációt. A megerősített rendőri jelenlét már tegnap is érezhető volt Jeruzsálemben és Tel-Avivban, ahogy a különböző pártok aktivistái az utolsó plakátokat is elhelyezték a forgalmas kereszteződésekben.
Tegnap Benjamin Netanjahu a Siratófalnál fohászkodott pártja, a jobboldali Likud sikeréért, Cipi Livni, a Kadima második embere pedig egy jeruzsálemi piacon kampányolt, ahonnan végül ki kellett menekíteni, mert jobboldali fiatalok („A Kadima a Hamasz!” kiáltások közepette) elállták az útját.
Eközben az utolsó közvélemény-kutatások teljesen megosztottak a pártok sikerét illetően: van, ahol a Munkapárt erősödik, van ahol a Kadima gyengül. Az egyik felmérés szerint a Likud csak negyedik befutó, ami újabb meglepetés lenne az izraeli politikai palettán. A Kadima elsősége biztosnak tűnik (33-34 mandátummal), második helyre a Munkapártot várják (17-20 képviselői hellyel), de sok a bizonytalan szavazó.
– A Kadima nélkül nem alakulhat kormány – mondta lapunknak Somfalvi Attila, a Ynet politikai hírportál, a Yedioth Ahronoth napilap honlapjának újságírója, politikai szakértője. Somfalvi szerint nehéz megmondani, hogy lesz-e meglepetés a mai választás végén, mert a felmérések szerint még 28 mandátum sorsa bizonytalan. A meglepetést a Munkapárt produkálhatja: elképzelhető, hogy több mint húsz mandátumot nyer, ám így is a Kadima adja a miniszterelnököt. – A Munkapárt nagyon erős, komoly listát állított össze, csak a „főnökkel” van a baj. A marokkói származású, bajuszos, alulról jövő Amir Perecet – aki Somfalvi szerint egyébként egy vérbeli szociáldemokrata – az askenazi (európai) zsidók nem tudják elfogadni vezetőnek. Izraelnek még sosem volt keleti származású miniszterelnöke. A Kadimához pártolt munkapárti szavazók azonban lehet, hogy az utolsó pillanatban mégis meggondolják magukat.
– Ha fél éve azt kérdezik az emberektől, hogy el tudják-e képzelni Olmertet kormányfőnek, biztos mindenki nemet mond. Arrogáns, gazdag, korrupt politikusnak látták, aki – mint korábban Saron is – hatalmas politikai transzformáción ment át – mondja Izrael feltehetően következő miniszterelnökéről az újságíró.
Somfalvi szerint a jobboldalon is komoly változások várhatók: nagy harc folyik a Likud és az Avigdor Lieberman vezette Jiszrael Beiteinu között, és valószínűleg a Likud elveszti vezető szerepét, ami Netanjahu pártelnöki székébe is kerülhet. (Szilvan Salom egykori külügyminiszter pedig szívesen átülne ebbe a székbe.) – A tehetetlen Likud-politikusokat megunták az emberek – mondja az elemző. Somfalvi Attilát nagyon zavarja az a politikai apátia, ami Izraelben szokatlan módon ezt a választást kíséri, mert ahogy mondja, az gyengíti a demokráciát. – Rengeteg mindenen ment keresztül Izrael az elmúlt fél évben: a gázai kivonulás, új párt, Saron kétszer kórházba került; az emberek elfáradtak – magyarázza Somfalvi. – Gázával megdőlt egy dogma, a telepek érintetlenségének gondolata, és ez tette lehetővé a Kadima sikerét is – mondja a neves újságíró.
„A legjobb belpolitikai újságíró Izraelben”
– ezt mondta Somfalvi Attila felé mosolyogva egy tévés újságíró. A 27 éves újságíró komoly karriert futott be a Ynetnél, melyet egy nap többen olvasnak (600 ezren), mint a három vezető napilapot együtt. A múlt héten külföldi újságíróknak tartott előadást az izraeli belpolitikáról. Az 1990-ben Nagyváradról kivándorolt Somfalvi család Haifán telepedett le. – Az írás mindig bennem volt: Romániában is, az izraeli katonaságnál is írtam – mondja Somfalvi, aki utóbbit tartja igazi újságíró-iskolájának. Bár sokan biztatták, örül, hogy nem változtatta meg a nevét, ami most már igazi védjegy lett. A Ynetre egyébként ivritul ír, szereti a politikát. Legnagyobb szakmai sikerének azt tarjta, hogy a genfi rendezési terv tartalmát előbb tudta meg és hozta nyilvánosságra, mint ahogy azt aláírta az izralei és palesztin fél.
