Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. március 29.
Az ügyvezető izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert leadja voksát Jeruzsálemben Kép: REUTERS – Yannis Behrakis Az izraeli lakosság 20 százaléka úgynevezett izraeli arab. Ez az izraeli állampolgárságú kisebbség ma szintén az urnákhoz járulhat, ha akar. De a felmérések szerint nem igazán akar, vagy ha igen, szavazata akkor is szétaprózódik a három nagyobb arab párt és az izraeli pártok között.
Hanan Wakim azok közé tartozik, aki arra buzdítja az Izraelben élő arab közösséget, hogy ne szavazzanak. A 22 éves keresztény lány a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanul kommunikáció szakon, egyszer majd az al-Dzsazira hírtelevíziónál szeretne dolgozni. – Az izraeli kormány be akarja bizonyítani, hogy itt demokrácia van, és mindenkinek a hangja hallatszik. Én nem veszek részt ebben a játékban – mondja Hanan, aki az Abnaa el-Balad (A haza gyermekei) szervezet ifjúsági részét vezeti, akik azt szeretnék elérni, hogy az arabok inkább használják ki a választás napjára ígért munkaszüneti napot, és pihenjenek. – Az alkotmányban szerepel, hogy Izrael zsidó állam, ez ellentmond a demokráciának és a népképviseletnek – érvel a lány.
– Szekuláris, demokratikus államot akarunk itt, mely nem tartozik egyik valláshoz, egyik néphez sem, és ezt nem lehet a knesszetben elérni – mondja.
Mindezt egyelőre úgy próbálja elérni az általa képviselt szervezet, hogy az oktatásban, az egészségügyben megpróbál önellátó lenni a közösség, azaz nem függni például az izraeli költségvetéstől.
Hanan a költségvetés egyenlőtlen elosztására panaszkodik, s arra, hogy az iskolában az izraeli történelmet tanulják, és azt a függetlenségi napot ünneplik, mely az ő családjának tragédiát jelentett.
– Nincs saját történetünk, narratívánk – mondja az újságírónak készülő lány. Persze elismeri, vannak jó dolgok Izraelben, amit érdemes megtanulni. Ilyen a nők egyenlő társadalmi helyzete, a szabadság, hogy este elmenjen a barátaival szórakozni, hogy egy kiváló egyetemen tanulhat. Hanan tudja: helyzete jobb, mint több arab államban lenne.
Nem szabad elfelejteni: például az izraeli állampolgársággal rendelkező araboknak nem kell szolgálniuk a hadseregben, nyelvük az állam egyik hivatalos nyelve.
– Az izraeli rendszer demokratikus, de a gyakorlatban ez nem érvényesül maradéktalanul – mondja lapunknak Ahmed Tibi, az Egyesült Arab Párt egyik vezetője, aki második a választási listán. Szerinte Izrael ellenséges az arabokkal szemben, de „nem az a megoldás, hogy feltesszük a kezünket, kivonulunk a parlamentből”. – Akkor nem tudnánk változtatni semmin – érvel. Pártja 4-5 mandátumra számít a knesszetben a mostani voksolás eredményeként, az utolsó napokban arról próbálták meggyőzni szavazóikat, hogy ne voksoljanak „cionista pártokra”. Mint Tibi elmondta: nem fognak csatlakozni a koalícióhoz, akkor sem, ha baloldali lesz, mert nem értenek egyet a kormány (Kadima) politikájával. – Politikájuk nem szolgálja sem az arab kisebbség, sem a palesztinok érdekeit.
Ugyan a napokban Cipi Livni külügyminiszter asszony, a Kadima második embere hibának nevezte, hogy nem jelöltek arab politikust a pártlista győzelemre esélyes helyeire, az arab szavazat így mellékszereplő lesz a mai választáson.(Z. E.)
