Életének 85. évében hétfőn egy krakkói klinikán elhúnyt Stanislaw Lem, a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa. Lem 1921-ben Lwówban (ma Lviv, Ukrajna) egy jól menő orvos családjában jött világra. Ő maga is apja hivatásának folytatására készült, s először szülővárosának orvosegyetemére, majd a krakkói egyetemre iratkozott be, de tanulmányait félbeszakította a II. világháború. A háború alatt autószerelőként dolgozott és részt vett az ellenállásban. Hamis, zsidó származását „elhallgató” papírjai mentették meg a koncentrációs tábortól. A háború után, 1946-ban Krakkóba költözött, megszerezte orvosi diplomáját, majd tudományos kutatóként helyezkedett el, s közben írogatott. 1946-ban, a Nowy Swiat folyóirat hasábjain közölt sorozatban jelent meg első, a német megszállás alatt írt regénye, az Ember a Marsról. 1948-49-ben született háromkötetes önéletrajzi regényét, Az el nem vesztett idő-t a cenzúra csak 1957-ben engedte kiadni. Közben papírra vetette az általa elsőnek és igazinak tartott regényét, Az átszellemülés kórházát. A kéziratot a szocialista realista irodalomszemlélet, ha nem is ellenforradalminak, de dekadensnek és undorítónak minősítette, szerzőjét pedig kizárta az írószövetségből. Lem azért tovább folytatta az írást, s 1951-ben befejezte Asztronauták című regényét, egy kommunista utópiát, ami a továbbiakban lehetővé tette számára a cenzúramentes munkát.
A hatvanas években érkezett el alkotói pályája legtermékenyebb szakaszába, s ennek mintegy nyitányaként, 1961-ben megírta a Solaris-t, írói munkássága és minden idők egyik legsikeresebb sci-fi regényét, amit 26 nyelvre fordítottak le, és amit 1972-ben Andrej Tarkovszkij filmesített meg, nem kis sikerrel. (MTI)
