Bódis András, [email protected]
Huzamosabb ideig álom maradhat az Óbudai Hajógyár romjaira tervezett álomsziget-beruházást: egy magánszemély az ügyészségen támadta meg a terület magánosítását.
Huzamosabb ideig álom maradhat az Óbudai Hajógyár romjaira tervezett álomsziget-beruházás. Egy magánszemély az ügyészségen támadta meg a területet birtokló cég két és fél évvel ezelőtti, „ránézésre is” törvénytelen magánosítását – tudta meg a Heti Válasz. A főpolgármesteri hivatal ügyosztályai szintén ellenzik, a nagypolitika viszont támogatni igyekszik a szigetfejlesztő Plaza Centers csoport grandiózus elképzeléseit.
A Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. 67 százalékos üzletrészének 2003-as magánosításakor nem támadt különösebb ribillió az országban, pedig egykettőre nyilvánvalóvá vált, hogy az ügyletből a lehető legrosszabbul jött ki az eladó, vagyis az állam. A 2000-ben még hétmilliárd forintra értékelt cégdarabot – benne a sziget déli csücskének 32 hektárnyi földterületével – nyomott áron, 4,6 milliárdért vihette a Magyarországon felettébb hiperaktív, 16 bevásárlóközpontot felhúzó Plaza Centers csoport. Az árleszállítást semmi sem indokolta, hiszen a szigettársaság az eladás előtti esztendőben közel 200 milliós nyereséget termelt a tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek.
Az izraeli-holland hátterű Plaza Centers privatizációs győzelme egyben azt is jelentette: a szigetcsúccsal együtt a valamikori Alsó-Pannónia helytartójának emlékét őrző Hadrianus-palota maradványai is kikerültek a köztársaság fennhatósága alól – igaz, az állam 2008-ig még érvényesítheti opciós visszavásárlási jogát, feltéve, hogy akad fölös egymilliárdja. Márpedig kellene, hogy akadjon, hiszen miként megírtuk (Heti Válasz, 2005. február 10.), a palota nevesítve van a kulturális örökség védelméről szóló törvény mellékletében, a kizárólagos állami tulajdonban tartandó ingatlanok lajstromán. Ráadásul olyan impozáns épületek társaságában, mint az Országház, a Földművelésügyi Minisztérium, a Károlyi-palota, Gül Baba türbéje vagy az Egyetemi Könyvtár.
ELTÉKOZOLT HADRIANUS
Amennyiben tehát az állam igényt tartana arra, ami a törvény ereje által – elvileg – ma is az övé, egymilliárd forinttal kellene hozzájárulnia a Plaza Centers büdzséjéhez. Ezáltal a szigetdarab 4,6 milliárd forintos eladási ára utólag egymilliárddal csökkenne – az ÁPV vezetőiben pedig nyilván tudatosulna, hogy két és fél évvel ezelőtt a 2002-2006-os ciklus egyik legelőnytelenebb üzletére adták áldásukat. A Pénzügyminisztérium azonban mindeddig megóvta a szembesüléstől a privatizációs szervezetet, mondván: „a Hadrianuspalota visszavásárlásának időpontja a költségvetés teherbírásától függ”.
Az Állami Számvevőszék az ÁPV Rt. 2003-as tevékenységéről szóló jelentésében már figyelmeztette az illetékeseket: a Hadrianus-rom úgy került magánkézbe, hogy megsértették a 2001-es örökségvédelmi törvényt. Vagyis aki a „ha lesz rá pénz, 2008-ig visszavesszük” logika mentén gondolkodik, fordítva ül a lovon – megsértve a magyar törvényeket. Hiller István korabeli kultuszminiszter a szigetrészeladás után ugyan hangoztatta, a privatizációs folyamat során tárcája többször figyelmeztette az ÁPV Rt.-t, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot és a Pénzügyminisztériumot, hogy állami tulajdonban kellene tartani az egyetemes örökség részét alkotó, eddig részben feltáratlan területet, a magánosítás mégsem állt le. Hiller ennek ellenére nem kérte az igazságszolgáltatás segítségét, pedig ha bírósági ítélet mondja ki a törvénysértést, felülíródhatott volna az állam számára hátrányosnak tűnő adásvételi szerződés.
A Heti Válasz értesülése szerint egy magánszemély e hét elején ügyészségi beadvánnyal próbálta pótolni a politika mulasztásait. Úgy tudjuk, a panaszos a Hadrianus-palota eladásának nyilvánvaló törvényellenessége mellett megemlíti: nem látja biztosítva, hogy a sziget déli részének tulajdonosai (azaz a Plaza Centers és társai) a jogszabályok szellemében, a kulturális örökség védelmével összhangban kívánják végezni magáncélú fejlesztéseiket. Ezért arra kéri az ügyészséget, hogy a műemlékeket rongáló terepfelmérési munkák hatósági engedélyeit támadja meg. Emellett azt is kérvényezi, hogy amennyiben az érintett önkormányzatok, vagyis Óbuda és a főváros testületei – rendeleti úton – engedélyt adnak a Plaza Centersnek a szigetátépítés megkezdésére, az ügyészség azzal szemben is lépjen fel.
KÉSLELTETETT MENET
A Legfőbb Ügyészségnek címzett beadvány időzítése aligha lehet véletlen – hiszen épp a nyári hónapokban kezdődne a „szigetfejlesztés” dandárja. A privatizációs szerződés aláírása után a Plaza Centers csak annyit lépett, hogy Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztő Kft.-re változtatta a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. nevét. Az új, dagályosabb elnevezés mögött nagy ívű beépítési tervek húzódnak: a jelenlegi faállomány kilenctizedének kiiktatása, terepszint alá süllyesztett csarnokok, kétezer szállodai szoba (háromtól öt csillagig), apartmanhotelek a hosszabb itt-tartózkodásra vágyóknak, 28 ezer négyzetméternyi kaszinó, több ezer fő befogadására alkalmas kongresszusi központ, éttermek, bárok, valamint egy háromszáz férőhelyes jachtkikötő. Mindez persze közlekedésfejlesztési elképzelésekkel is párosulna; új közúti hidak és alagút épülne a sziget és a „szárazföld” között, kibővülne a budai alsó rakpart, illetve a keleti szigetcsúcsról közvetlen kapcsolat létesülne az Árpád hídra.
A munkagépek azonban csak akkor indulhatnak meg, ha a III. kerületi képviselő-testület és az egyetértési joggal felruházott Fővárosi Közgyűlés is elfogadja a Hajógyári-sziget szabályozási tervét. Pontosabban: a start akár egy évet is késhet, hiszen – miként Zsidi Paula régész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese a Népszabadságban rámutatott – a beruházás olyan nagyságrendű ásatást követel, amit néhány hónap alatt aligha lehet kivitelezni. Ráadásul a helytartói palota csak a központi épülete egy nagyobb együttesnek, melyhez egyebek mellett gazdasági épületek, védművek is tartoznak. (A védmű például épp a tervezett konferencia-központ helyén valószínűsíthető.)
Úgy tudjuk, a budapesti városatyák legkorábban április végén dönthetnek a sziget szabályozási terve jóváhagyásához szükséges egyetértés megadásáról, Óbudán pedig – Sipos Gábor III. kerületi főépítész számításai szerint – májusban végszavaznak a témában. (A szabályozási terv elfogadása előtt várhatóan egy háromoldalú településrendezési szerződést is aláírnak a főváros, a kerület és a beruházó cég vezetői, melyben rögzítik, hogy milyen közérdekű közlekedés- és közterület-fejlesztéseket kell elvégeznie az Álom Sziget 2004 Kft.-nek.) A főépítész azt is egyértelművé tette lapunknak: a III. kerület kénytelen függetleníteni magát a Hadrianus-palota körüli vitáktól, hiszen a terület soha nem volt az önkormányzaté, így az eladásába sem lehetett beleszólása.
AZ ÜGYOSZTÁLY VISSZAVÁG
A törvénysértésgyanú, az ügyészségi beadvány és a régészek kételyei ellenére úgy tűnik: a fővárosi és III. kerületi városvezetők, azaz Demszky Gábor és Tarlós István a Plaza Centers-beruházás támogatására, illetve a szigetügy mielőbbi, lehetőleg az őszi önkormányzati választások előtti lezárására biztatják övéiket. Mindez azért különös, mert idén év elején a Főpolgármesteri Hivatal három ügyosztálya – a szakma nevében – ugyancsak kirohant az álomszigetálmok ellen. „Megítélésünk szerint ez a program a terület zsúfolt beépítését eredményezné. A konferencia-központ és az ehhez kapcsolódó konferenciaturizmus fejlesztésére az Óbudai-sziget helykiválasztása nem szerencsés (forgalmi, környezeti stb. terhelés miatt)” – rögzítette véleményét január 10-én a vállalkozási és vagyonkezelési ügyosztály vezetője. Január 13-án hasonló tartalmú levelet írt feletteseinek a közlekedési csoport képviselője, január 26-án pedig a környezetvédelmi osztály vezetője ismételte meg kollégái érveit, hozzátéve, „a sziget arculatához szerényebb, rekreációs célú felhasználást erősítő hasznosítás illene”. Értsd: a maga részéről inkább egy második Margitsziget kialakítását szorgalmazná.
A nagypolitika tapasztalataink szerint nemigen hajlandó kommentálni a kifogásokat. Egy névtelenséget kérő fővárosi szabad demokrata képviselő például titkárnőjével üzent: némiképp változott a koncepció, és így az ügyosztályok véleménye is. Változás valóban történt, a tízezer fő befogadására alkalmas kongresszusi csarnok terve helyett ma már csak egy „miniatürizált”, 3500 fős teremben gondolkodhat a beruházó. A koncepció egyéb tekintetben jórészt maradt a régi – apartmanhotelestül, kaszinóstul, jachtkikötőstül, mindenestül.
A jövő, vagyis az ügyészségi beadvány és a régészeti kifogások sorsa egyelőre kifürkészhetetlen. Egy biztos: az Álom Sziget 2004 Kft. lobbiereje kiváló, hiszen a Budapesten megtelepült izraeli ingatlanberuházók legnagyobbjai fogtak össze a szigetvilág felpezsdítéséért. A Plaza Centers (mely társaság a Keleti pályaudvarral átellenben, az egykori ügető helyén éppen egy megaplázát is emel a fővárosiaknak) mellett a Leumi Bank elnökhelyetteseként ismertté vált Sir Bernard Schreier, pontosabban két hozzá, illetve munkatársaihoz kötődő cég is résztulajdonosa az Álom Szigetnek. Sőt, 2004-ben az izraeli parlamentet felépítő Engel csoport képviselői is feltűntek a hajógyári cég felügyelőbizottságában.
