Sz. Á., [email protected]
JEHUDA KOREN ÉS EILAT NEGEV: LÉLEKBEN ÓRIÁSOK VOLTUNK A Liliputi Társulat különös története. Fordította: Haynal Katalin. Európa Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2500 Ft.
E különös dokumentumkötet bemutatójára Budapestre érkezett a szerzőpáros, Jehuda Koren és felesége, Eliat Negev, az egyik legfontosabb izraeli napilap újságírói. Noha könyvük már számos nyelven megjelent és komoly sikert aratott, a budapesti kiadást azért tartják igen fontosnak, mert hőseik ezer szállal kötődnek Magyarországhoz. A Máramaros megyei Rozália nevű faluban látták meg a napvilágot, ott nőttek fel részint magyar környezetben, társulatukkal felléptek Budapesten is, Auschwitz után Rozáliába tértek vissza, noha életük Izraelben fejeződött be.
A rokonszenves szerzők egy 1949-es rövid közlésnek – Az Auschwitzi Hét Törpe nevű ének- és tánccsoport járja Izrael városait – eredtek a nyomába, felkutatták az egykori Liliputi Társulat még élő tagját, elolvastak minden lágermemoárt, bejárták a helyszíneket, hogy hitelesen elmeséljék a holokauszt egyik legmegindítóbb történetét. A nyomozásra azért volt szükség, mert a történet oly bizarr, hogy minden állítását dokumentálni kell, nehogy az olvasó a fantázia szüleményének tartsa. Miről is van szó?
Ovics Eizik Simonról a rabbi megjósolja, soha nem fog nagyra nőni, és a jóslat beválik. A nagyon művelt, kifinomult ízlésű férfi törpe termete ellenére is normális növésű feleséget kap. Amikor első asszonyát eltemeti, újra szép asszonyt kér feleségül. A két nőtől hét liliputi gyermeke születik. A család úgy dönt, a kicsiknek olyan pályát kell választaniuk, ahol megkereshetik a kenyerüket. Zenét és színművészetet tanulnak, felmentést kérnek a szigorú vallási előírások alól, s színtársulatot alakítanak. Mint a korabeli kritikák megállapítják, sikerüket nemcsak apró termetüknek, hanem tehetségüknek, felkészültségüknek köszönhetik. Telt házak előtt játszanak mindenütt, komoly vagyont szereznek. Nekik lesz először autójuk Rozáliában. Kedves, vidám, fölöttébb összetartó, mélyen vallásos, a zsidó hagyományokat híven ápoló emberek. Az idillnek az 1944-es deportálás vet véget. Az Ovics család minden tagját Auschwitz-Birkenauba szállítják. A hét törpére azonnal felfigyel a tábor hírhedt orvosa, az ikrekkel kísérletező Mengele doktor. Az új karrier lehetőségét látja meg bennük: az ikertémát megbízásból tanulmányozta, most megfejtheti a liliputiak genetikai titkait. Naponta ezrével gázosítják el az embereket, de a törpéknek hajuk szála sem görbül, s nemcsak nekik, hanem rokonaiknak sem. S ők elég sok embert mondanak rokonuknak. Noha Mengele rendszeres, olykor fájdalmas vizsgálatokat végez rajtuk, a liliputiak nem haragudnak rá, sőt kifejezetten igénylik az orvos jelenlétét. A tábor felszabadulása után az Ovics család visszatér Rozáliába, ahol elásott vagyonukat megtalálják, s úgy vélik, ott folytatják, ahol a deportálás előtt befejezték: utaznak, fellépnek. De a világ megváltozott. Előbb Hollandiába költöznek, majd kivándorolnak Izraelbe. Ott hal meg a család utolsó tagja 2001-ben.
A könyv egyszerre megindító családtörténet, finom lélektani megfigyelésekkel teli esszé a kis növésű emberek életgondjairól, az ortodox zsidó lét szépségéről. Kegyetlenül kemény kritika a nácizmusról. A szerzők borotvaélen táncolnak, de biztos ízlésük megóvja őket az érzelgősségtől, az extremitások túlhangsúlyozásától.
