Miért nem kampánytéma az oktatás?
Bizonyára feltűnt mindazoknak, akik hozzászoktak ahhoz a jobboldalon gyakran hallható fordulathoz, miszerint a liberálisok szándékosan tönkreteszik a magyar oktatásügyet, hogy ez a téma újabban nem kampánytéma.
Miért?
A Fidesz ezen a területen igazából nem támad, csak kisebb ügyekben korrigálna. Például: meg kívánják menteni valamennyi kistelepülés iskoláját, a tanárok bérét központilag kívánják kiutalni, továbbá lassítani akarják az egyetemi reformot.
Ezek nem túl lényeges dolgok.
A kistelepüléseken természetesen, meg kell menteni az iskolákat – ha ezzel nem okozunk kárt. A kistelepülések iskolái fontosak, mert nélkülük a vidék népességmegtartó képessége gyengül. Csakhogy a szakos tanárok létszáma a végtelenségig nem csökkenthető, mert nem garantálható az oktatás minősége. Visszaállamosított fizetések: jól hangzik, nyilván sok tanári szavazatot hoz is, de fékezi a fejlődést és nem is egészen igaz, hiszen minden tanár fizetését ma is rögzíti a közalkalmazotti törvény. Nem keres tehát sehol Magyarországon egyetlen tanár sem kevesebbet, mint amennyi jár neki. A visszaállamosítás azonban elvenné a lehetőséget a településen élőktől, hogy felelősséget vállaljanak iskolájukért. Ez a fenntartói felelősségvállalás a színvonal legfőbb garanciája. Le ne romboljuk.
Lassítsuk az egyetemi reformot? Ha már visszautasítani nem tudtuk az EU modernizációs kezdeményezését, szabotáljuk el! Dehát könyörgöm, ne szabotáljuk el. Ezzel a reformmal lépett ki véglegesen a magyar felsőoktatás a pártállami örökség köréből. Ezzel szabadult meg az állami gyámkodástól. Ez adja meg az egyetemeknek a valódi, tartalmi-gazdasági autonómiát. Ez a biztosíték arra, hogy a rendies-partikuláris érdekek által fenntartott gyenge középszer helyett Európa vérkeringésébe bekapcsolódó szellemi élet jellemezze univerzitászainkat.
Nagyon érdekes, hogy ezzel tulajdonképpen ki is fogyott a Fidesz szakmai ellenérveinek fegyvertára. Miért?
Erre a közbeszéd ma két magyarázatot kínál. Az egyik szerint úgy tűnik, mintha a Fidesz szakmailag színvonalas vonulata – s az oktatáspolitika ide tartozik -, igazából nem akarná megnyerni a választásokat. Talán azért nem, mert pontosan tudják, hogy az Orbán-Áder-Kövér-stb vonulat vállalhatatlan, Európában és Kárpát-medencében egyaránt. Tudják, hogy ez a populista, nemzetieskedő, még pártállami nosztalgiák aktivizálásától sem visszariadó, helyenként különös célzásokat megfogalmazgató irány nem vezet sehová. Tudják; de leváltani nem tudják őket.
Vannak Magyarországon olyan jobboldali politikusok, akik csakugyan elkötelezettek a jobboldali és konzervatív értékek iránt, akik becsületesek és européerek, de nyakig benne ülnek az egérfogóban. Egy út áll nyitva előttük: a vereség. Egy választási vereség kijózanodó pillanatában talán meg lehetne szabadulni a bundás haduraktól, és létre lehetne hozni Magyarországon egy igazi jobboldalt; egy színvonalas és értékes konzervatív pártot. Ez eminens nemzeti érdek.
Nemcsak azért, hogy tudjon működni a politikai váltógazdaság, bár ez is éppen elég érv volna. Hanem azért, mert bizonyos baloldali csoportosulásokkal szemben új bizalmatlanságok, bizonyos jobboldali pártokkal pedig új bizalmak keletkeznek bennünk. Ennek oka nem hazai jelenség, de begyűrűzésének jelei már látszanak: az újbaloldali mozgalmak, ezek az antiglobalista, magukat zöldnek, természetvédőnek beállító mozgalmak Nyugaton gyakran szinte iszlamisták, ingerülten és gyűlölködően kirekesztőek, Izrael-ellenesek, és alig burkoltan, hevesen rasszisták. Velük szemben viszont a hagyományos jobboldali pártok abszolút korrekt viselkedésűek. Százszor inkább egy Angele Merkelben bízhatunk és bízunk is, mint az erőszaktól sem visszariadó „baloldali” tünetőkben. Rendkívül fontos, hogy a jobboldal, amelyet a történelemben ezer szál fűzött a kirekesztő eszmékhez, most ezekkel szembefordul. Ez a tömegbázis csökkentése és a veszély karanténbe zárása szempontjából kulcskérdés.
Nálunk, sajnos, nem egészen ez a helyzet. A jobboldal szélén dübörög a turulista dob és hát nem tudjuk pontosan, mennyire a szélén.
Az az érzésem ugyanakkor, hogy a magyar jobboldal némelyik vezetője kényszerből és kényszeredetten menetel együtt ijesztő főnökeikkel. Van olyan politikus, aki az iskolában bevezette a kötelező holokauszt-emléknapot: ő vajon mit érez, amikor pártjának vezetője /elhatárolódást mímelve/ arra célozgat, hogy a magyar baloldal genetikai okokból ront rá a nemzetre?
Úgy gondolom – inkább: abban reménykedem -, hogy a Fidesznek ezek a pillanatnyilag második vonalba szorított politikusai okos emberek, és átlátják helyzetüket. Megpróbálnak taktikázni, s ennek jele, hogy igazából nem támadják a liberálisok legsikeresebb, emblematikus ágazatát, az oktatásügyi reformokat.
Persze lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy igazából egyformán gondolkoznak, hogy nem is érzik, ennek a kollektivista-nemzeti mámornak a felidézésével – kamatozzon az számukra akárhány szavazatot – a tűzzel játszanak. Lehet, hogy végig sem gondolták: nem lehet az egyik alkalommal együttműködni azokkal, akiknek nem okoz gondot zsidózni, a másik alkalommal pedig a holokauszt áldozataira emlékezni. Nem lehet támogatni azokat, akik nem értik, miért lépünk fel a romák oktatási szegregációja ellen és ugyanakkor emberközpontú oktatási programot hirdetni.
De van egy másik magyarázat is. Az nevezetesen, hogy az oktatási reform tulajdonképpen nem támadható. Magáért beszél a világ-nyelv-program életbe léptetése, a kétszintű érettségi bevezetése, az egyetemi felvételi eltörlése, a szegényeket támogató Útravaló-ösztöndíj kidolgozása és az egész infokommunikációs forradalom, amely alapvetően átformálja, korszerűsíti a magyar iskolát.
Ezeket az oktatási eredményeket minden becsületes embernek meg kell védenie, legyen akár jobb-, akár baloldali. Ezek a változtatások jobbá és emberségesebbé tették a magyar iskolát – pedig még csak éppen, hogy életbe léptek. Érdemi haszon akkor várható tőlük, ha megkapják – tőlünk, választóktól – a bizonyításhoz szükséges további zavartalan éveket.
A szerző a Köznevelés főszerkesztője
Kiemel: Úgy gondolom – inkább: abban reménykedem -, hogy a Fidesznek ezek a pillanatnyilag második vonalba szorított politikusai okos emberek, és átlátják helyzetüket. Megpróbálnak taktikázni
Szunyogh Szabolcs
