Amióta 1987-ben Ahmed Jaszin sejk megalapította, a Hamasz arra törekszik, hogy elpusztítsa a zsidó államot és egy iszlamista, nagy-palesztin államot hozzon létre a helyén. A Hamasz az Iszlám Ellenállási Mozgalom elnevezésből képzett betűszó, jelentése lelkesedés, buzgóság.
A Hamasz 1987-ben, röviddel az első intifáda előtt alakult meg az egyiptomi Muzulmán Testvériség nevű, az iszlám végső győzelmét célul kitűző vallásos társadalmi-politikai szervezet mintájára. A Muzulmán Testvériség befolyása a hetvenes évektől kezdett növekedni Gázában és a Nyugati Parton szociális tevékenysége révén. A Hamasz a Testvériség sikertelen iszlamizációs politikájával szemben megalakulásakor a „Palesztina felszabadításáért azonnal megindítandó szent háborút” állította. E cél elérésére a Hamasz az erőszak és a terror alkalmazását vallja és dicsőíti.
A szervezet szélsőséges zsidó- és júdaizmus-ellenességét a Muzulmán Testvériség teológusai antiszemita tanai alapozzák meg. A Hamasz elveit és céljait 1988 augusztusában alapokmányban foglalták össze. Az antiszemita iromány a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve képtelen vádjait ismétli meg a „világuralomra törő zsidóság titkos nemzetközi összeesküvéséről”. A Hamasz állítása szerint az Iszlám alapelveivel ellentétes a zsidó állam létezése „Palesztina földjén”, a zsidó népnek nincs joga Izrael földjére, mert az „iszlám tulajdon”, mely hovatartozásáról senkinek sincs joga tárgyalni vagy lemondani. „Izrael addig fog létezni, amíg az iszlám el nem törli a Föld színéről.”
A Hamasz egyszerre terrorszervezet és a társadalomba mélyen beágyazódott szociális, politikai, vallási mozgalom. Katonai szárnya három részre oszlik: hírszerzésre, mely az Izraellel együttműködő palesztinokat kutatja fel, az iszlám törvények megszegői után nyomozókra, és az Izzedin al-Kasszam Brigádokra, melyek a terrorcselekményeket követik el. Ez utóbbi néhány tucat, egymástól független titkos sejtben működő terroristából áll. A Hamasz politikai és katonai képviselői mindenütt megtalálhatók Gázában és a Nyugati Parton, és irodát tartanak fenn Teheránban, Damaszkuszban és Ammanban is.
A szervezet politikai és katonai szárnya közti kapcsolattartás módja és szintje titkos. E tény a megfigyelők egy részét arra a téves következtetésre vezette, hogy a Hamasz politikai és katonai szárnya egymástól teljesen függetlenül működik, pedig a politikai-szociális szárny által gyűjtött támogatásokat szabadon használja fel a katonai szárny. A szervezet gazdálkodásába senki sem lát bele, így a nemzetközi adományozók nem lehetnek biztosak abban, hogy adományukat a szociális vagy a katonai szárny használja-e fel, vagy nem juttatják-e például az öngyilkos terroristák családjainak.
A Hamasz szociális tevékenységét ideológiája terjesztésére és toborzásra használja. A szervezet szociális, kulturális és vallási intézményei az antiszemita és Izrael-ellenes gyűlölet szításának és öngyilkos merénylők toborzásának ismert központjai. Például egy Hamasz által szponzorált hebroni focicsapat több tagja követett el öngyilkos merényletet.
2006 elején Gázában megkezdte adását a Hamasz televíziós csatornája, az Al Aksza TV, amely elsősorban vallásos és gyermekműsorokat sugároz. A TV adásai – melyeket hamarosan műholdon is sugároznak, hogy több nézőhöz jussanak el – a gyermekek közt terjesztik majd a Hamasz szélsőséges üzeneteit, mely tényt a felelős szerkesztő egy New York Times-nak adott interjújában nem is rejtette véka alá.
A Hamasz első fegyveres merényleteit 1989-ben követte el, eleinte izraeli katonák, majd palesztin „kollaboránsok” végül izraeli civilek ellen. Az oslo-i tárgyalások idején a Hamasz aktivizálta magát, így próbálta megtorpedózni a békefolyamatot. Szaporodtak az orvlövészek támadásai, a gyújtóbombák, a késelések. Az öngyilkos akciók 1994 áprilisában kezdődtek, amikor Afulában egy merénylő egy autóbusz mellett robbantotta fel robbanóanyaggal megrakott autóját, 8 halálos áldozatot és 50 sebesültet hagyva maga után. A szervezet azóta több száz végrehajtott terrorcselekményért felelős, s még jóval több az izraeli biztonsági erők által meghiusított sikertelen akciók száma. Izrael egyoldalú gázai kivonulása után a Hamasz többtucat rakétatámadást hajtott végre dél-izraeli területek ellen. 2000 óta a Hamasz merényleteiben 300 izraeli vesztette életét és 2000-nél többen megsebesültek. Bár 2005 márciusában a szervezet fegyverszünetet „Tahdiát” hirdetett, izraeli források szerint azóta is több merényletet tervezett, hajtott végre, vagy nyújtott segédkezet más szervezetek általi végrehajtásához.
Szisztematikus vallási és politikai agymosással, szociális nyomással a Hamasz vezetői fiatal gyermekeket és férfiakat toboroznak öngyilkos és más akciókra. Ez a tevékenység nem korlátozódik Gázára és a Nyugati Partra. 2003 júniusában az izraeli biztonsági erők az Izraeli Arab Iszlamista mozgalom öt tagját tartóztatták le vezetőjükkel, Ra”ad Szalah sejkkel együtt, akik a Hamasz számára végeztek gyűjtést. Az a két brit muzulmán, akik 2003 áprilisában egy tel-avivi kávézót robbantottak fel, szintén a Hamasz parancsára cselekedtek.
A Hamasz Irán masszív anyagi támogatásával működik, melyet évi 20-30 millió dollárra becsülnek. Jelentős adományok érkeznek a szervezethez különböző magánalapítványoktól Szaud-Arábiából és az Öböl országokból, amerikai adományozóktól és a világ minden tájáról emigráns palesztinoktól. Az összköltségvetést szakértők 70 millió dollárra becsülik, mely 85 százaléka érkezik külföldről. 2003 júniusában egy sajtótájékoztatón Adel al-Dzsubeir, a Szaudi koronaherceg főtanácsadója elismerte, hogy az országából származó, palesztinoknak szóló adomány jelentős része felett a Hamasz politikai szárnya diszponál. Szíria szerepe kulcsfontosságú a Hamasz működésében: az Asszad-rezsim támogatást és védelmet nyújt a terrorszervezet több magas rangú vezetőjének.
A Hamasz földcsuszamlás-szerű győzelmet aratott a 2006 januári palesztin parlamenti választáson, ahol a 132 képviselőhelyből 74-et szerzett meg, míg az addig kormányzó Fatah csupán 45-öt, Ágy a terrorszervezet alakít kormányt, miközben Mahmoud Abbas marad a Palesztin Hatóság elnöke. Annak ellenére, hogy a palesztinok 1995-ben aláírták az „Oslo II” egyezményt, mely kimondja, hogy „rasszista vagy rasszizmust támogató jelöltek, vagy olyan személyek, akik törvénytelen illetve antidemokratikus célokra használják fegyverüket” nem vehetnek részt a választásokon, Abbasz elnök nem akadályozta meg a Hamaszt az indulásban. 2005-ben a helyhatósági választásokon már remekül szerepelt a szervezet, a helyi tanácsnoki helyek több mint harmadát szerezték meg, és 2005 decemberére már több mint egymillió palesztin élt Hamasz vezette településeken (míg mindössze 700 ezer Fatah vezetésűn).
A Hamasz jelöltjei a választási kampányban a korrupció letörését, a tehetetlen és gyenge vezetés felváltását, a palesztin családok szociális-gazdasági helyzetének javítását, jobb szociális szolgáltatásokat ígértek a választóknak, valamint, hogy véget vetnek az „izraeli megszállásnak” és önálló palesztin államot hoznak létre Jeruzsálem fővárossal, ahová az összes palesztin menekült visszatér. A Hamasz vezetői nem határolódtak el az Izraeli elleni „fegyveres harctól”, nem ismerték el Izrael jogát a létezésre, és nem változtatták meg alapokmányukat. Mahmoud Zahar kijelentette a palesztin televízióban: „Nem ismerjük el az izraeli ellenséget, sem a jogát, hogy a szomszédunk legyen, sem, hogy a földön maradjon, sem a tulajdonjogát egyetlen tenyérnyi földre. Vissza kívánjuk szerezni minden jogunkat, Palesztina összes földjét visszajutatni a palesztin népnek. Elveink világosak: Palesztina földje Waqf (Iszlám tulajdon), amiről nem lehet lemondani.” Ugyanakkor más Hamasz vezetők olykor pragmatikusabb álláspontot foglaltak el, nem zárták ki az együttműködést Izraellel vagy másokkal bizonyos esetekben.
Mindazonáltal a Hamasz politikai részvétele ellentmondásos. Néhány ideológus vitatja, hogy a politikai szerep összeegyeztethető-e a szervezet céljaival, mivel ez a Palesztin Hatóság Izraellel kötött egyezségeinek elismerését is jelenti egyben. Éppen ilyen megfontolások miatt nem vett részt a szervezet annak idején az 1996-os palesztin választásokon.
