Szili Katalin házelnök szerint a holokausztra emlékezve szükség van arra, hogy a kegyelet érzése mellett éberséget is tanúsítsunk, mert nem engedhetjük meg, hogy egyetlen vallási, vagy etnikai kisebbséget akár csak verbális erőszak is érjen.
A holokausztra nem azért emlékezünk, hogy bűntudatot, önvádat gerjesszünk, szükség van viszont arra, hogy ezen alkalmakkor a gyász, a kegyelet érzése mellett éberséget tanúsítsunk, mert nem engedhetjük meg, hogy egyetlen vallási, vagy etnikai kisebbséget akár csak verbális erőszak is érjen – mondta Szili Katalin az Országházban tartott megemlékezésen, pénteken.
Az Országgyűlés elnöke az Európai Parlament és az ENSZ által Holokauszt Emléknappá nyilvánított napon tartott ünnepi eseményen úgy fogalmazott: „nem engedhetünk abból az emberi parancsból, hogy a jövő nemzedékek biztonságban, emberségben és félelem nélkül élhessenek, és egy jobb világban bontakoztathassák ki képességeiket”.
Mint mondta, mindaddig nem nyugodhat meg az emberiség egyetemes lelkiismerete, amíg bárhol a földön kísért a rasszizmus, a kirekesztés, a diszkrimináció bármilyen formája. Addig, amíg születhetnek ilyen gondolatok, az emberiség nem tekintheti önmagát felnőttnek, azaz olyan felelősséggel bírónak, amely meggátolja, hogy olyat tegyünk, amiért bocsánatot kellene kérnünk.
A házelnök kijelentette: az emlékezéseknek nem pusztán kegyeleti céljuk van.
„Szót kell emelnünk a fel-felbukkanó, a tragédiát tagadó, vagy csak kisebbítő, a náci rezsimet mentegető, történelmi revíziós kísérletek ellen. Tudjuk, (…) hogy kontinensünkön – mint egy vírus – ismét felütötte fejét az antiszemitizmus, az etnikai és vallási intolerancia” – fogalmazott Szili Katalin, hozzátéve: ezek a jelenségek továbbra is súlyos veszélyt hordoznak magukban, fenyegetik a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiság európai és nemzetközi értékeit.
A házelnök szólt arról, hogy Magyarországon 1944. április 16-án kezdődött meg zsidóság a deportálása. A folyamat az akkori magyar államapparátus részvételével, a korabeli közvélemény zömének közönye, passzivitása mellett zajlott le, és sokaknak fel sem tűnt, hogy „a zsidótlanítással egy kalap alatt, a cigányság egy része is a vagonokba került”.
Leszögezte: azok példája adhat reményt arra, hogy minden korban vannak és lesznek olyanok, akik egyéni módon, az általános erkölcsi törvényt követve képesek cselekedni, akik annak idején „csendben, természetes erkölcsi érzésüket követve, sokszor életüket is kockáztatva segítették az üldözötteket”.
BPI-MCONET
