Giovanni Battista Montini bíborosnak, a Vatikán helyettes államtitkárának (miniszterelnök-helyettesnek), a későbbi VI. Pál pápának köze volt náci háborús bűnösök Dél-Amerikába menekítéséhez és a nácizmus áldozataitól rabolt javak tisztára mosásához – állította egy hajdani amerikai hírszerzőtiszt egy San Fransiscó-i szövetségi bíróság előtt tett tanúvallomásában.
William Gowen egy, a túlélők által egyebek közt a Vatikán bankja, az IOR ellen indított jóvátételi perben tett tanúvallomást még decemberben. Tanúvallomásában az egykori hírszerzőtiszt azt állította, hogy Montini – aki később az első pápaként látogatott el Izrael Államba – a háború végén a vatikáni államtitkárság helyettes vezetőjeként segített bújtatni és Dél-Amerikába szöktetni a körözött háborús bűnösöket, köztük Ante Pavelic horvát usztasa vezért, továbbá segített tisztára mosni a II. világháború idején Jugoszlávia területén a fasizmus zsidó, szerb, orosz, ukrán és roma áldozataitól rabolt anyagi javakat.
Gowen az amerikai kémelhárítás római csoportjának tagjaként, „különleges ügynökként” olasz fasisztákra, náci háborús bűnösökre és kollaboránsaikra, köztük usztasákra vadászott Olaszországban. Megállapította egyebek közt, hogy Krunoslav Draganovic – Horvátország korabeli vatikáni nagykövete, egyben a Pápai Horvát Kollégium befolyásos személyisége – segített legalizálni az usztasák harácsolta vagyont a Vatikán bankjának, az IOR-nak a segítségével. A pénzt részben vallási tevékenységének finanszírozására, részben az usztasa vezetők Dél-Amerikába szöktetésének finanszírozására használta fel a bank.
Az amerikai tiszt vallomásában elmondta, hogy egy ponton Montini – tudomást szerezve az ő tevékenységéről – panaszt tett feletteseinél, azzal vádolva őt, hogy nyomozómunkájával megsértette azoknak a templomoknak és vatikáni egyházi intézményeknek, köztük a Pápai Horvát Kollégiumnak a területenkívüliségét, amelyekben gyanúja szerint náci háborús bűnösök bujkáltak álnéven.
Gowen tanúként való megidézését a felperesek ügyvédei érték el a CIA és az amerikai hadsereg titkos dokumentumaiba való betekintés jogáért vívott szívós küzdelem eredményeként, de megfigyelők szerint könnyen meglehet, hogy a mindent tagadó alperesek követelésére egy bíróság Amerikában nemsokára betiltja a dokumentum publikálását.
A San Fransiscó-i bíróság elé tárt titkos dokumentumok tanúsága szerint közvetlenül a háború végén a brit titkosszolgálat vette szárnyai alá Pavelicet és a többi usztasa vezetőt, és megengedte nekik, hogy a rablott kincsekkel, egy tíz teherautóból álló konvojjal Ausztria brit megszállási övezetébe menjenek, később pedig Olaszországban, a Vatikán felügyelete alá tartozó kolostorokban, hamis iratokkal rejtőzzenek el. Rómába érkezve az usztasák Draganovic nagykövet gondjaira bízták a „kincses konvojt”, és az ő segédletével rejtőztek el vatikáni intézményekben és más biztonságos helyeken. Gowen azt állítja, hogy Draganovichoz fűződő kapcsolatai révén Pavelic a Vatikán oltalmát élvezte.
Bár az amerikai hírszerzés azonosította az usztasa vezér rejtőzködési helyét, Gowen egy 1947 júliusában kelt bizalmas feljegyzése szerint azonban az amerikai nagykövetség azt az utasítást adta, hogy „el a kezekkel Pavelictől!”.
