Forrás: Népszava

Néhány hete a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélt, hogy az a csendőr, aki a kommunista rendszer idején halálra ítéltek, és ki is végeztek egy magyar ellenálló halála miatt, nem tekinthető bűnösnek, hiszen egyrészt nem ő lőtte le, másrészt – az akkori törvények szerint – amúgy is „jogszerű” volt az igazoltatás, ami – az antifasiszta ellenálló fegyverrántása miatt – halálos tűzharcba torkollt. Az újturulista jobboldal azonnal ki is használta a lehetőséget: Ságvári Endre emléktábláját meggyalázták. Az antifasiszta baloldal példátlan erővel tiltakozik, hiszen számosan úgy vélik, hogy a bíróság szándékától függetlenül maga a Horthy-rendszer is fölmentést kapott, hiszen csendőrsége „törvényesen”, hatályos törvények alapján segítette a halálba zsidók és ellenállók százezreit. Arról nem is beszélve, hogy a második világháború antifasiszta ellenálló mozgalmainak szerepét is át kell értelmezni – föltéve, ha a bíróknak igazuk van. Az ítélet tehát súlyos igazságügyi válságot okozott, és nem csillapodnak az indulatok. Ha ez másra nem jó, legalább arra biztosan, hogy személyesen is tisztázzuk a múlthoz való viszonyunkat. (A. I.)