Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az idén első alkalommal emlékezünk meg így közösen a Holokauszt világnapjáról, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete hirdetett meg. Az auschwitz-birkenaui tábor felszabadulásának évfordulója örök érvénnyel idézi fel az emberség és embertelenség, a szeretet és gyűlölet, az élet és halál alapvető kérdéseit az egész emberiség számára. Az az esemény, amelyre a mai napon emlékezünk, jelképpé magasztosult az eltelt évek során. Üzenetének el nem múló, örök aktualitása van.
Keresztény hitünk tanítását az akkori események jelentéséről a vészkorszak egyik leghitelesebb egyházi személyiségének, Márton Áron püspöknek 1944. május 18-án, Kolozsvárott elmondott beszédéből idézem: „Ahol szenvedélyekkel és elfogultsággal állunk szemben, ott a józan érvelés nem sokat segít. S a lelki vakság ellen is Isten kegyelme az egyedüli hathatós gyógyszer. Az elméleteket pedig – bármilyen időtállóknak hirdessék is azokat – eltemetik újabb elméletek.”
„Számunkra azonban, Tisztelendő Testvéreim, változatlanul érvényben van szent hitünk alaptétele. A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint a nyugalmas időkben… Az ádáz ellenségeskedés szívet tépő zűrzavarában, mikor a halálgépek félelmetes motollái nemzedékeket tépnek ki az emberiség testéből és sodornak bele az immár ötödik éve sötétben hömpölygő roppant halálfolyamba, amikor az emberiség örök értékei, az emberi szellem nagy lángolásainak, erőfeszítéseinek, hősi és szent fölszabadulásainak emlékei égnek hamuvá és omlanak porba egyik napról a másikra, amikor a vihar ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt – Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze.”
„Kötelez erre, … – folytatja Áron püspök – a keresztény cím, amelyet annyiszor használnak föl igen különböző értelmezéssel jelszó gyanánt. Aki a felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésekbe hajszolták a népeket; aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától bármilyen meggondolások alapján elvitatja, magára vonja az ítéletet… Kötelez a bátor kiállásra az ifjúság várakozása… Kötelez… utolsó, alkudhatatlan kincsünk: népünk becsülete. A nép mindenütt az igazságos jogon, a mindenkire egyformán alkalmazott törvényeken és a mindenki iránt megnyilvánuló szereteten felépített rendre vágyik.”
Áron püspök bátor szavaiból tisztán csendül ki a Biblia örök igazsága: „Szeresd embertársadat úgy, mint önmagadat. Én vagyok az Úr” (Lev 19,18).
Amikor a Holokauszt borzalmára emlékezünk, meg kell újulnunk szilárd elkötelezettségünkben: Soha többet rasszizmust! Soha többet vallásüldözést és fajüldözést! Soha megkülönböztetést származás vagy nemzetiség alapján!
A mai emléknapon tudatosítsuk magunkban a felelősséget, hogy továbbadjuk a remény világosságát a fiatal nemzedékeknek, hogy a rossz „soha többé” ne hatalmasodjon el és az eljövendő nemzedékek Isten segítségével igazságosabb és békésebb világot építhessenek, melyben mindenki egyenlőnek és testvérnek érezheti magát.
XVI. Benedek pápához csatlakozva szavaimat a 29. zsoltár részletével zárom: egy olyan mondással, mely jókívánság és egyben imádság is: „Az Úr adjon erőt népének. Az Úr békével áldja meg népét!”
Breuerpress-MCOnet
