A „boldogító igent” a világ minden táján kimondják a párok, esküt tesznek, hogy együtt maradnak mindaddig, míg a halál el nem választja őket. Szerelmüket felvállalják ország-világ előtt. A házassági fogadalom örökérvényű, a család és a barátok füle hallatára és legnagyobb örömére hangzik el. Frigyre lépni szerelmeddel csodás dolog, ezért az esküvő bárhol a világon ünnepélyes és díszes szertartás, buli a javából.
A házasság „kétszemélyes műfaj”, bár az iszlám világban és Afrikában erről máshogy vélekednek, hiszen ezeken a helyeken a férfiak örömmel tartanak több feleséget. A vőlegényt és a menyasszonyt a „nagy napon” rengeteg jókívánsággal halmozzák el: bő gyermekáldást és hosszú, boldog házasságot kívánnak nekik. Az ősi időkben az ara gyógyfüveket tartott a kezében, mert úgy hitték, az erős és fűszeres illatok elűznek minden rosszat, ma gyönyörű virágcsokorral lép az oltár elé. A csokorba kötött borostyán a hűség, a liliom, a fehér virág a tisztaság jelképe. Az esküvői szertartás csúcspontja, amikor a szerelmesek gyűrűvel vagy csuklóra kötött szalaggal egymáshoz kötik az életüket.
Ha most velem jössz egy világ körüli útra, meglátod, mennyi érdekes esküvői szokás létezik. A hinduk esküvői szertartás alatt a menyasszony és a vőlegény Visnu istent és Laksmit, a gazdagság istennőjét testesítik meg. A ceremónia egy egész napig tart, a pár megkéri a Holdat, a Napot és az isteneket, hogy legyenek házasságuk tanúi, és tegyék azt olyan hosszú életűvé, akár a csillagok élete. A kínai esküvőket valamelyik szerencsenapon tartják, a szertartás alatt kötelező a teaivás. A vőlegény mielőtt belépne a lányos házba, a nyoszolyólányok kérdéseire válaszol, néha szerelmes dalocskákat kell énekelnie, vagy súlyokat kell emelgetnie, hogy bizonyítsa, mennyire erős. A koreai esküvőket a menyasszony házában tartják, a pár az asztal két oldalán állva tesz egymásnak fogadalmat.
A hagyományos japán esküvő a vőlegény és a menyasszony rizspálinkát, szakét kortyol, a szertartás utolsó részében a pár egy belső szentélybe lép, ahol egy örökzöld fa ágát, a tartós házasság jelképét helyezik az oltárra. A zsidó szerelmesek sátor alatt esküdnek, mely a házastársi otthont jelképezi. Pakisztánban nemcsak a menyasszony, hanem a vőlegény is díszes fátylat visel. A Pakisztánban élő muhadzsírok többnapos esküvőt ülnek, a szertartáson a vőlegény és a menyasszony piros és arany színbe öltözik. Koreában a vőlegény egy vörös és egy kék selymet rejtő dobozt ajándékoz a menyasszony szüleinek, hogy ebből varrják a lány ruháját. Indiában a vőlegény apja házassági ajánlatot tesz, és a felajánlott hozomány nagyságától függően a menyasszony apja eldönti, hogy elfogadja-e. A muszlim arák kezét barátnők és női családtagok festik ki hennával. Úgy tartják, hogy minél sötétebb a henna színe, annál nagyobb lesz a házastársak közti szerelem. A muszlim esküvőkön a nők és a férfiak külön esznek és táncolnak.
Észak-Afrikában a házasságokat teveversennyel, versmondó versennyel és dalokkal ünneplik. Az afrikai törzsi esküvők fő rítusa a menyasszony szülői háztól való elszakadása. A maszáj menyasszonyt az apja búcsúzóul és áldásképpen leköpi, a zulu ara egy késsel szimbolikusan elvágja régi családjához fűződő kötelékét, Namíbiában a vőlegény családja „elrabolja” a menyasszonyt. A szomáliai házassági szertartások csak a pár második gyermekének születését követően fejeződik be véglegesen. Sok helyen szerveznek csoportos esküvőket: Dél-Korea, Tajvan, Kína, Irak, Szíria, Pakisztán, Szudán. A csoportos frigy pénztárcakímélő, hiszen sokszor az állam szervezi és finanszírozza. Szaddam Husszein 2000-ben Kuwait lerohanásának évfordulóját ünnepelte csoportos esküvővel.
Forrás: Robert Winston: Az ember – képes enciklopédia
