VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
Félelem és reszketés a Fehérvári úton
Televízió
Az egyik újságíró, a másik ügyvéd. Az egyik csávó helyi, a másik magyar-szamoai. Be vannak tépve, mint az atom. Szemük vöröslik, szinte rá lehetne gyújtani róla. A Kalifornián keresztülhullámzó nagy Vörös Cápa csomagtartója olyan, mint egy mozgó rendőrségi narkólaboratórium, „…két zacskó fű, hetvenöt pirula meszkalin, öt bélyeg magas hatásfokú LSD, egy sótartó félig tele kokainnal, ezenkívül a szivárvány minden színében játszó élénkítők, nyugtatók, sikíttatók és nevettetők teljes galaxisa … meg még egy negyed gallon tequila, ugyanenynyi rum, egy rekesz Budweiser, fél liter tömény éter és kéttucat amyl”. (De nem.)
Némi szorongással ültem le a Hunnia Filmstúdió és az RTL Klub új, 12 részes sorozatának első részéhez. A Cadillac Drive-ban a több mint egy évtizedig Los Angelesben élt festőművész, Wahorn András és az RTL csatornaarca, Fábry Sándor utaznak nevezett városból Alaszkán és Szibérián keresztül Budapestre. Baljós előjelek árnyalták az ég alját, a Cadillac Drive első részét megelőző vasárnap Wahorn hangjából a panasz érződik ki („Túléltem Fábryt. Wahorn szerint emberpróbáló [sic!] húszezer kilométer a showmannel”, in: Blikk 2006. március 4.), „a legendás Bizottság együttes frontembere most leleplezte az álbarátságot”. A Blikk cikke persze nem leplez le semmit, a felcímen és az idézett félmondaton kívül zagyvaságokat halmoz hűs halomba, viszont látunk egy képet Fábryról és Wahornról a szibériai Ulan-Udéban a Vörös (bordó) Cápa mellett, ahol jakut vagy tunguz vagy szamojéd sámánjelmezben jelzik, hogy mire is számíthatnak majd a nézők a Bering-szoroson való átkelést követően. (Fábry gulagozni és komcsizni fog, ami nyilvánvalóan helyes, ezenkívül az még a spúrom, hogy a sorozat későbbi részeiben hantik és manysik között rátör a finnugor rokonság édes eszméje is.)
Az első rész a Győzike-show és az Oscar-átadás közé kerül, ideális helyre mondhatni. Elindul Fábry Sándor Budapestről a Swissair szponzorációjában, a zürichi átszálláskor fikázza kicsit Svájc gazdagságának forrásait („zsidóvagyon, nácivagyon” etc.), mellyel összevetésben hasonlíthatatlanul elegánsabbnak látom a Harry Lime szerepét játszó Orson Welles megállapítását Carol Reed 1948-as, A harmadik ember c. filmjében. (Itália/Svájc: előbbiben mi volt ötszáz évig? Háborúk, gyilkosságok, mérgezések, Borgiák; s mit alkottak? A reneszánszot. Utóbbi? Béke, szabadság, demokrácia. És mit hagytak maguk után? A kakukkos órát.) Fábry a Los Angeles-i reptéren (LAX) minimálkonfliktusba keveredik egy hölggyel (majdnem fellöki), purparlé, beszól, Fábry nem egy kimondott feminista, de ezt tudtuk. Wahorn Andrásról viszont nem tudtuk, mielőtt „itthagyta kishazáját a büdös picsába”, hogy érdeklődési körébe tartozik az autószerelés. Cadillacet spéciztet, hűtőfolyadékot ellenőriztet; ez később visszatérő, formát meghatározó stíluselem lesz. Ellátogatnak a Los Angeles-i Soap Plant nevű popmitologikus paraphernália-laboratóriumba, Fábry nagy pillanatai ezek, Dizájn Center c. sorozatának amerikai részeit alkotja meg. Szívünknek kedves, hogy Tom Wolfe Kandírozott mandarinzselészínű áramvonala idéztetik egy méretautó-fesztiválon, nekem picit hiányzott, hogy Fábry nem említi amerikai előképét (Jay Leno) és az ő autógyűjtési mániáját. (Leno repülőgéphangárt bérel több száz furcsa autójának.) Hollywood ezerrel: egy sztártérkép alapján hírességek (Marlon Brando, Jack Nicholson) háza előtt autóznak Beverly Hillsben, Csupó Gábor rajzfilmstúdióját látogatják, aki a hajdan a nagy mellű nők apoteózisát éneklő Russ Meyer B-filmrendező (Faster Pussycat! Kill! Kill!) egykori villáját lakja. A multikulturalizmus is előkerül: a sorozat későbbi részeit előlegezve a Los Angeles-i oroszok parkjába látogatnak.
A második rész tartalmából: hőseink San Francisco irányába autóznak, a dög többször lerohad, viszont látják Al Capone sparheltjét, Wahornra kiül a szkepszis és autót szerel, de Fábry fáradhatatlanul bohóckodik, a San Luis Obispo-i Madonna Inn nevű szállodában vicces dizájnértelmezésbe bonyolódik, majd elhaladnak William Randolph Hearst kastélya mellett (San Simion), ám nem mennek be, pedig a legjobb pillanat lehetett volna, az Aranypolgár sem említődik. Kihagyják az 1-es út popkultúra-történetileg jelentős helyeit (Big Sur, Carmel, Monterey), már San Francisco utcáit róják, ahol Fábry ellenkultúra- és hippimozgalom-történeti kritikába fog ideológiailag, Wahorn pedig távolságtart. A Nyóckerben megismert Gauder Áron rajzfilmelemei színesítik Kocsis Tibor (vezető operatő; egyébként az Új Eldorádó c. díjnyertes verespataki aranyásó doksi rendezője) képeit, főszponzor a Zwack Rt. Nehéz műfaj a televíziós road-movie, talán csak a Michael Palinnek megy, a jó pillanatok ellenére azt javallom, ne ebből a sorozatból tanítsuk gyermekeinket amerikanisztikára. Hanem Hunter Thompsonból!
(Cadillac Drive, RTL Klub, hétfő, 21.50)
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 11. szám
