Békéltető

sofar, 2006. március 19. 21:01  JNA24 médiafigyelő, ÉS Add comments

Forrás: ÉS

Dr. Mudra László

Békéltető

Jávor Béla ügyvéd úr, a Nemzeti Kör tagja nem tud megbocsátani. Sem Szabó István filmrendezőnek, sem a miniszterelnöknek (A miniszterelnök ölelése, ÉS, 2006/9.). Ez nagy hiba, mert önmagát emészti vele. Rontja saját életének minőségét és hosszát. Sőt, akadályozza, hogy neki is megbocsássanak, akár a Lk 6,37, illetve 11,4 akár a Szanátana Dharma (az Örök Törvény) szerint. Vagyis karmikus terhet vesz magára. Mindezt még tetézi azzal, hogy gyűlöletet gerjeszt önmagában mások ellen, és idézett cikkével még széles körben terjeszti is azt. Ez újabb önsorsrontás, mert a gyűlölet átokként száll viszsza a gazdájára. Sőt, nemcsak a filmrendezővel és a miniszterelnökkel nem békél meg, hanem a gyűlöletét az előző generációkra is kivetíti és áttételezi.

Ügyvéd úr, Ön minden bizonynyal jól képzett szakember. A Nemzeti Kör tagjaként talán még politizál is. De vajon ismeri-e és hasznosítja-e Ön a modern pszichológia két alapvető jelenségét, a kivetítést és az áttételezést? Ezek ugyanis a mai bonyolult világban már nélkülözhetetlenek az ember belső békéjének megteremtéséhez, rendszeres karbantartásához, az emberi és társadalmi kapcsolatok kulturált és eredményes kezeléséhez. Müller Péter szerint a modern lélektan egyik markáns alapigazságát a következőképpen fogalmazzák meg: a kivetítés az a folyamat, amikor az ember mindazt a sötétséget és szennyes indulatot, amelyet önmagában elfojtott, és tudattalanná tett, rávetíti mások arcára, és mindenkit vétkesnek tart. Tehát azokat a hibákat gyűlöljük más emberekben, amelyektől még önmagunk sem tudtunk megtisztulni. Mind ilyenek vagyunk, csak ennek az elfogadható vagy azt meghaladó mértékében különbözünk egymástól. Ezért az udvariasság és a rend kedvéért hozzáteszem: akinek, ahol, amikor és amilyen mértékben nem inge, ne vegye magára. Ugyanis az emberek egy része a két bibliai főparancs alapján rendszeresen megújítja lelki békéjét. (Mt 5,44 és Mt 22,39). Az áttételezés pedig a kivetítésnek az ikertestvére. Ez lényegében a hazugságnak az a ravasz formája, amikor hamis azonosságot állítanak fel emberek és embercsoportok között, és az egyik által tanúsított gyarlóságokat, vélt vagy valós bűncselekményeket átviszik a másikra, mintegy jogtalanul megbélyegzik azt. Lássunk erre egy kétezer éves történelmi példát: a Szanhedrin (zsidó Főtanács) néhány tagját, akik elítéltették (!) Jézust, azonosítják az egész Szanhedrinnel, azokkal is, akik a vád ellen szavaztak, és azokkal is, akik (éjjel lévén) nem is voltak jelen az ülésen. Egy újabb áttétellel az akkori zsidó népet azonosították a Főtanáccsal (pedig a nép az igazak álmát aludta, és éppen az ünnepi készülődéssel volt elfoglalva). További áttételezéssel a mindenkori zsidó népet azonosították az akkori zsidó néppel, és ez így megy a mai napig, nemzedékről nemzedékre. Ágy alakult ki a Krisztus-gyilkosság vádja a mindenkori zsidóság ellen. Sőt, további markáns kifejezéssel ebből lett az istengyilkosság vádja is. (Mt 26,66 és 1Thessz 2,15-16). Ezt a kétezer éves vérvádat és annak áttételezését már XVI. Benedek pápa is elítélte és ostobaságnak nevezte (a katolikus Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával, a kölni zsinagógában 2005-ben).

Másik példa: Gorbacsov pártfőtitkár nem azonos Brezsnyev pártfőtitkárral (és nem is felelős Brezsnyev tetteiért) és így tovább, egészen Sztálin pártfőtitkárig vagy Leninig bezárólag. Hasonlóképpen: a volt SZKP nem azonos az SZKbP-vel, az MKP nem azonos az SZKP-vel, az MDP nem azonos az MKP-vel, az MSZMP nem azonos az MDP-vel, a társ-rendszerváltó MSZP (bizony, a tények makacs dolgok!) nem azonos az MSZMP-vel. Eddig azért végre el kell jutni a XXI. században az embernek ahhoz, hogy legyen önbecsülése, és elfogadott vitapartner lehessen. Ugyanis hiteltelen az a kritika, amelyben a vitatott személynek vagy közösségnek áttételezéses manipulációval a nyakába varrják elődei (esetleg kortársai) vélt vagy valóságos felelősségét. Pl: a Bene

Comments are closed.