Andrassew Iván, a Népszava publicisztikai rovatvezetője: Mivel utálok idegen embereket fogdosni, tulajdonképpen senkivel. Ez egy hülye szokás. Bár Sólyom László kivétel, mert kedvelem. Jó ember,
csak nem szereti a kötelmeket, feszegeti a határokat, és az nem mindig elegáns. Ha vele összefüggésben, és azért kérdezitek, mert abban reménykedtek, hogy nemsokára Kossuth-díjat kapok, akkor előre
megmondom: ha a köztársasági elnök nem hajlandó parolázni velem – vagy legalább egy pacsit adni -, akkora puszit kap tőlem a tévékamerák kereszttüzében, hogy napokig röhög majd az ország. Mert én is ilyen feszegetős vagyok.
Arató András, Klubrádió: A bon-mot, hogy nem lennék tagja annak a klubnak, amelyik fölvesz a tagjai közé (G.B.Shaw), itt fordítva használható: annak nem szívesen nyújtanék kezet, aki nem fogadja az üdvözlet eme konvencionális formáját. Utólag persze könnyű okosnak lenni, bár józan ésszel az ember ekkora neveletlenségre nem számít. Aki viszont olyat követett el a másikkal szemben, ami miatt várható ilyen reakció, az meg úgyis kerüli a találkozást. Az ilyen „gesztus” ugyanis nem politikai, vagy világnézeti állásfoglalás, hanem személynek szóló üzenet. A másik ember megalázása elfogadhatatlan magatartás, elegánsan elkerülhető az ilyen dilemma. Például nem kell beszédbe elegyedni az ellenszenves figurával, vissza lehet utasítani a kitüntetést, nem feltétlenül szükséges lekérni a táncpartnerét, esetleg választhatunk másik golfklubot, stb. Egészen más a helyzet viszont, ha meggyőződtünk a szóban forgó személy fogyatékosságairól a kézmosás területén.
Avar János, a Vasárnap Hírek főszerkesztője: Eleve nem fognék kezet azzal, aki komcsizik vagy zsidózik, de szerencsére az ilyeneket messze elkerülöm. A puszta politikai ellenszenv azonban nem lehet akadálya egy kézfogásnak, mert akkor könnyen kínos helyzetbe kerülünk. Ha valaki teszem azt a pártállamban nyilván megszorította a pártfunkci apósa kezét, az manapság is bízvást lekezelhet egy másik egykori magasrangúval is. Aki pedig nem rest elfogadni valamit egy adományozótól, az a kézfogását se legyen rest elfogadni. Egy angol mondás szerint nem harapunk abba a kézbe, amely etet.
Bolgár György rádiós újságíró: Sokan vannak, nehezen érnék a végére, ha fel akarnám őket sorolni, viszont egészen biztos nem is adnék át nekik kitüntetést. Úgyhogy már csak ezért sem pályáznék olyan állásra, amelyben a munkaidő jelentős részét az tölti ki, hogy az embernek kezet kell fognia olyanokkal, akiket különben messze elkerülne. A legjobb a helyzete ebből a szempontból a kétkezi munkásnak, akinek mindig tele van a két keze, és így nem is kell kezet fognia senkivel. Az egykezi dolgozók nehezebben bújnak ki a kézfogás kötelezettsége alól, hiszen a munkát ideiglenesen áthelyezhetik a balkezükbe. A szellemi dolgozók meg végképp nem hivatkozhatnak semmire, hiszen miközben jár az agyuk, a kezük szabad. Ami engem illet, a rádiós műsorvezetőnek nincs oka panaszra, hiszen az éteren keresztül amúgyis lehetetlen a kézfogás. Más kérdés (de ugyebár nem ezt tették föl nekünk), hogy akkor kivel nem állnék szóba. (Vagy esetleg ki nem áll szóba velem?)
Elek István közíró, a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány elnöke: A személyes ellenszenvem kifejezésére jobban kedvelem az élőszót, illetve az írást, mert ezek árnyaltabb állásfoglalást tesznek lehetővé. Ám merőben más a helyzet, ha az ember kézfogóként történetesen egy alkotmányos intézményt képvisel. És nincs más eszköze, holott a demokratikus jogállam szellemének védelmében kénytelen fellépni a kormány döntésével szemben. Vagyis Sólyom László helyében én sem láttam volna jobb megoldást.
Farkasházy Tivadar, a Hócipő volt főszerkesztője: Nehéz kérdés, legszivesebben nem is válaszolnék rá. Vagy ha végképp nem tudnám eldönteni, mit tegyek az egyik vagy a másik szereplő helyében, dublőrt küldenék magam helyett, főjön inkább az ő feje. Esetleg fogjon kezet. Esetleg ne.
Horváth István, a Népszava felelős szerkesztője: Volt moszkvai nagykövettel, nemzeti bankos elnökhelyettessel, 1956-os forradalmi tevékenységéért az országból elüldözött mérnökkel kezet fognék. A nagy kérdés, hogy egy bizonyos történésszel Szabad-e kezet fogni? Mert lehet, hogy elkerülik egymást a kezek.
