Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. március 18.
Tanú vagyok
A Ságvárival kapcsolatos vitában tennék vallomást. Hogy kik voltak a csendőrök a Horthy-korszakban, arról klasszikus regényíróinktól sok mindent megtudhatunk. A falukban ököllel és puskatussal képviselték az akkori törvényeket. A képviselő-választások nyílt szavazásán ők terelték a kormánypárti jelölt soraiba az ellenzékre szavazni akarókat. A városokba, ahol némi demokrácia, pl. titkos szavazás volt, be sem tehették a lábukat. Biztosan voltak köztük kivételek is. Egyről-kettőről én is tudok, aki sírva terelte a vagonba az ismerős zsidókat, miközben a többi testi motozást végzett nemre való tekintet nélkül, az elrejtett ékszerek után kutatva. De a csendőrnyomozók között nem voltak ilyen kivételek. Ők a legválogatottabb, legkegyetlenebb vallatók, kínzó legények voltak. Őket is ismertem személyesen. Engem 1944. június 30-án tartóztatott le Kékkői Ferenc és Horváth Antal, amikor a szövetségesek már partra szálltak Nyugat-Európában. A kocsiban megkérdeztem, nem gondolnak-e arra, hogy Magyarországra is elérnek a szövetségesek, és akkor nekik felelni kell. Nevetve mondta Horváth: „Minket nem fognak elkapni, megtanultuk tőletek az illegalitás trükkjeit!” Értékeimet elvették, lakásomat kifosztották, de papírt nem adtak róla. Csillaghegyre vittek, a Csendőrnyomozó Különítmény ideiglenes szállására, ahol ekkor már kb. 50 németellenes személyt tartottak fogva. Nem csak kommunistákat. Pl. Sipos Lajos költőt, Büchler József szociáldemokrata országgyűlési képviselőt, az Operaház gordonkaművésznőjét, aki ismert egy ellenállót, Fehér Lajos beteg gimnazista húgát, Békeffy László konferansziét, katonatiszteket stb. Fogva tartásunk körülményeihez képest a guantánamói terroristák hercegi módon élnek.
Itt verték ki egyik társunkból, hogy mikor lesz találkozója Ságvári Endrével. Ide hozták volna Ságvárit is vallatni, kínozni, esetleg agyonverni. Ez ellen rántotta ki revolverét. Jól tette. Ezek között élt és „dolgozott” a most mártírrá avatott csendőrnyomozó. Hírhedtek voltak embertelenségükről, közvetlen környezetük is gyűlölte őket. Nem csak parancsra cselekedtek. Élvezték, amit tettek. Emberek százait kínozták meg, verték betegre. Akiről be tudtak valamit bizonyítani, átadták a Gestapónak, vagy a nyilas bíróság elé állították. Én úgy kerültem el a már kitűzött statáriális tárgyalást, mely csak kétféle ítélettel végződhetett: felmentés vagy kivégzés, hogy a szovjetek váratlan előretörése miatt decemberben ki kellett üríteni a fegyházat, és vonatra raktak bennünket Mauthausen felé.
Kérdem: ez az ítélet a békét szolgálja?
Hajdu György
86 éves nyugdíjas, Budapest
Ünnepmérgezők
Gondolom, az egész ország elhűlve nézte a televízióban a parlamenti közvetítést a március 15-i kitüntetési ünnepségről.
Gyomorfordító volt, amint a köztársasági elnök, a közakarat megtestesítője cövekként állt, kezét se nyújtotta az apja korabeli nemzetközi hírű bankár-közgazdásznak. Majd a percpolitikussá avanzsált egyetemi tanár otrombán hátat fordított a gratulálni akaró miniszterelnöknek. Hol vagyunk, uraim? A mély Balkánon vagy Fekete-Afrikában? Miféle viselkedés ez az ország első számú közintézményében, a Parlamentben? Ahogy elnéztem ezeket az ünnepmérgezőket, eszembe jutott: Istenem, de messze vagyunk még Európától!
Molát Ferenc
Budapest
Válasz
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma – igen szokatlan módon – sajtópolémiába bocsátkozik (Kell-e menteni a Legfelsőbb Bíróság ítéletét?, március 17.). Ha ilyen egyszerű és világos cikket képtelen megérteni, akkor vajon hogyan olvassa a bonyolult beadványokat, kereseteket, vádiratokat? Jobb erre nem gondolni. Az ítélet jogszerűségét ugyanis nem vitattam. A polgárháborús helyzet azt jelenti, hogy valamely országban nincs törvényes hatóság, és különféle fegyveres csoportok viaskodnak a hatalomért. A magyarországi ellenállás gyöngesége ezen nem változtat. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma szerint a Sztójay-féle kollaboráns bábrezsim ezek szerint legitim és törvényes hatóság volt, amellyel szemben az ellenállás bűncselekmény. Jó tudni, hogy ez a mai magyar állam hivatalos véleménye. Ezek szerint De Gaulle tábornokot ki kell hajítani a Pantheonból – bűnöző -, Pétaint és Lavalt meg elhelyezni Rousseau és Voltaire mellé. Mondják meg a franciáknak.
Tamás Gáspár Miklós
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje.
