Opera – tradíció nélkül
Népszabadság * Bőhm Ágnes * 2006. március 18.
A tel-avivi operaház ultramodern épülete 1500 nézőt fogad be Nyolc estét betöltő Bartók-program előadását tervezi jövőre az Izraeli Opera. A Magyar Állami Operaház két produkcióját, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint 2007 decemberében Tel-Avivban akarják bemutatni.
„Az idei Bartók-jubileumot – szervezési akadályok miatt – lekéstük, de Bartók jó lesz jövőre is” – közölte tudósítónkkal Hanna Munitz, a tel-avivi székhelyű Izraeli Opera főigazgatónője, aki Budapesten az Operaház vezetőivel tárgyalt a jövő évi vendégjáték és az idén május elején egy budapesti magyar-izraeli operagálaest tervéről.
A közelmúltban lezajlott budapesti megbeszélésen Hanna Munitz érdeklődésére, hogy a budapesti opera melyik Bartók-produkciót, a régit vagy az újat ajánlja, Pölös Márta, az Operaház nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője azt válaszolta: „Ázlés dolga. A kékszakállút és A csodálatos mandarint a régi – a Mikó András, és a Harangozó Gyula-féle eredeti – változatokban, ugyanakkor az újabb – Kovalik Balázs, Seregi László által készített – rendezésben is játsszuk. A legújabb Bartók-programunk pedig A kékszakállúból, A csodálatos mandarinból és A fából faragott királyfiból áll.”
A közönség ízlését Izraelben nem könnyű eltalálni, mivel a kulturális tradíciókat mindenki a hátrahagyott országból hozta. „Izrael a bevándorlók országa, előadásaink a klasszikustól a modernig, sokféle ízlést képviselnek” – mondta el a Népszabadságnak adott interjúban Hanna Munitz, aki két évtized alatt, lényegében a semmiből hozta létre a világon ma az egyik legszínvonalasabbnak tartott izraeli operát. „1985-ben a tel-avivi polgármestertől mindössze ötvenezer dollárt kaptunk az opera létrehozására. Kezdetben – épület hiányában – városról városra jártunk, amíg aztán 11 évvel ezelőtt fel nem épült a tel-avivi opera mai, ultramodern, 1500 nézőt befogadó épülete”, mondta az igazgatónő, majd kis szünet után hozzátette: „A mai eszemmel már nem vágnék bele. Húsz évvel ezelőtt, jogi és művészeti képzettséggel elég bátor voltam, hogy elkezdtem a tradíció nélküli izraeli opera megszervezését. A két izraeli zeneakadémián eredetileg énekes szak nem is volt, csak zenei oktatás. Ágy énekest és közönséget egyszerre kellett toborozni. A nehezebb feladat a közönség megszerzése volt. A nézők becsalogatására minőségi produkciókat kellett adni. Évente öthetes nemzetközi workshop-ot, oktató szemináriumokat tartottunk külföldről meghívott művészekkel. A fiatal izraeli énekeseket pedig mindmáig kétéves, úgynevezett stúdióképzésben részesítjük.”
„A jó opera titka – magyarázza Hanna Munitz főigazgató asszony – a „staggione” rendszer kialakítása, amelyben a művészeket nem állandó repertoárra, hanem kizárólag egy-egy produkcióra szerződtetjük. Az egész világon elterjedt szokás, hogy egy sztár operaénekes a premier előtti utolsó próbára érkezik csak meg. Ez nálunk kizárt. A próbák négy-öt hétig tartanak, és a művészekkel 10-13 előadásra szerződünk.
„A jó opera titka – magyarázta Munitz – a „staggione” rendszer kialakítása, amelyben a művészeket nem állandó repertoárra, hanem kizárólag egy-egy produkcióra szerződtetjük. Az egész világon elterjedt szokás, hogy egy sztár operaénekes a premier előtti utolsó próbára érkezik csak meg. Ez nálunk kizárt. A próbák négy-öt hétig tartanak, és a művészekkel 10-13 előadásra szerződünk. A híres énekesek magas európai vagy amerikai gázsiját – az évi mintegy 15 millió dolláros költségvetésünkből – sajnos nem tudjuk megfizetni, és mégis, többnyire megkapjuk a legnagyobb énekeseket, mint például most a Don Carlosban nálunk fellépő sztárokat és a rendezőket is. Rendszeresen dolgozunk például Franco Zefirrellivel, és állandó vendégünk Valerij Gergijev, a szentpétervári Kirov Opera világhírű karmestere is. A Kirov legutóbb – elsősorban fiatal közönséget célzó – teljesen új felfogásban rendezett, modern, „punk”-os Carmen-előadással vendégszerepelt Tel-Avivban. A hírességek szeretnek nálunk időzni, jól érzik magukat, elkényeztetjük őket. Noha a New York-i Metropolitan – egyébként nem a legmagasabb – mintegy 18 ezer dolláros énekesgázsijának mi csak töredékét fizetjük, a szakmai színvonal azért nálunk is magas”, mondta az igazgatónő, akinek, minthogy jelentős mértékű állami támogatást vontak meg az intézménytől, nemrég 42 alkalmazottjától kellett megválnia. A jelenleg 130 fővel működő tel-avivi opera gazdaságos működését a koprodukciók is biztosítják: „Sokszor előfordul, hogy közös produkcióink vannak három vagy akár négy külföldi operával is, és a kölcsönös vendégjátékok is gyakoriak. Budapesten is – mondta Munitz – az idén május 2-ra tervezett magyar-izraeli operagálaestről és a Magyar Állami Operaház jövő évi tel-avivi vendégjátékáról tárgyaltam. A finanszírozás megoldása ugyan még hátra van, de bízunk benne, hogy – ahogy erre néhány éve már volt példa – ezúttal is sikerül szponzorokat találni. Mindenesetre – első lépésként – a budapesti operaház vezetőit meghívta Tel-Avivba a Rózsalovag március 25-i előadásának megtekintésére.
A budapesti operaház intendánsa, Hegyi Árpád Jutocsa lapunknak minderről azt nyilatkozta, hogy ők „nyitottak minden külföldi, így az Izraeli Operával való együttműködésre is, és meggyőződése, hogy azok, akik a kooperációt akarják, a támogatás forrásait is megtalálják majd”.
