A magyarságom annyit jelent, hogy közös a sorsom azokkal, akik a határainkon belül élnek
A héten jelent meg Moldova György új könyve, az Éjféli napsütés az Urbis kiadónál. Az ismert író szatíráival, karcolataival ezúttal is vihart vet és arat.
„A világ elment jobbra, én pedig a helyemen maradtam. Magam is megdöbbentem, hogy a baloldalon vagyok” fotó: Sárközy György- Nyíltan beszél a könyvében arról, hogy magyar, zsidó, kommunista…
– A magyarságom annyit jelent, hogy közös a sorsom azokkal, akik a határainkon belül élnek. De nem vagyok zászlólobogtató. A zsidóságom miatt született meg bennem a bajba jutottak, a szegények, a bármikor kihasználhatók iránti szolidaritás. Amikor Marxtól megkérdezték, miért lett kommunista, azt felelte, azért, mert nem tudott hátat fordítani az emberi nyomorúságnak.
– Azt mondja a könyve egyik szereplője, hogy „az én megváltásomhoz két Messiás kellene, az egyik, amelyik kihozna engem a kommunizmusból, a másik, amelyik kihozná belőlem a kommunizmust”. Ez önre is vonatkozik?
– Én most kezdek hinni a kommunizmusban, nem voltam kommunista. Még baloldali sem. A világ elment jobbra, én pedig a helyemen maradtam. Magam is megdöbbentem, hogy a baloldalon vagyok.
– Mikortól ment jobbra a világ?
– Például ma a focipályán el lehet énekelni, hogy „indul a vonat Auschwitzba”. Próbálta volna ezt valaki a Kádár-rendszerben elénekelni.
– És mit jelent az, hogy önből kihozni a kommunizmust?
– Belőlem már nem hozzák ki, az a próféta nem született meg. Én kommunista maradok.
– És ez ma mit jelent?
– Megtudható a Kommunista kiáltványból. Minden klasszikus érték melletti kiállást, az elesettek iránti részvétet, a nacionalizmus, a klerikalizmus elleni harcot.
– Nagyra tartja Kádárt, kijár a sírjához.
– Nemrég meghalt Kádár referense, Katona István; elhelyezték az urnáját a munkásmozgalmi panteonban. Ekkor elmentem az öreghez. Beszélgettünk pár szót a sírjánál. Kérdezte, hogy hová megyek. Mondtam, szemüveget csináltatok, mert nem látom a különbséget az MSZP és a Fidesz között.
– Tényleg nem lát különbséget?
– Tényleg nem.
– Valaha mondta, hogy mindkettőt a nagytőkések pártjának tartja. Még mindig így gondolja?
– Persze. Vannak különbségek, de nem lényegesek. A sátánt Belzebubbal nem lehet kontrázni. Egy ország módszeres hülyítése folyik, hazugságokkal, mellébeszélésekkel, fogalmi zavarokkal.
– Ön szerint akkor nincs baloldali szavazóbázis?
– Szavazóbázis van, de baloldali párt nincs.
– Ha igaz az elmélete, valakinek érdemes lenne építeni erre a bázisra.
– Bizony érdemes lenne. Ez azonban nem a Munkáspárt.
– Pedig velük még rokonszenvezik is.
– Igen, de például a cseh kommunista párt tizenhét-tizennyolc százalékkal van benn a parlamentben, miközben Thürmer Gyuláéknak tizenöt éve semmiféle komoly sikerélményük nincs.
– Ha az ön gondolatmenete igaz, hogy az MSZP és a Fidesz között nincs lényegi különbség, akkor szinte visszatértünk az egypártrendszerhez.
– Az „egy se pártrendszerhez”. Nincsenek pártok. Van a tőke, amelyik bábszínházi bemutatót tart, palacsintasütővel püföli egymást a baloldal és a jobboldal.
– És mi következik ebből?
– Semmi. Ez egy röhej. Nézze meg, milyen szintre süllyedt az ország, az iskolarendszer, az egészségügy. Van hárommillió koldus és jó néhány potenciális analfabéta. Nekem u
u hiába magyaráznak bármit, alapdolgokról beszéljünk! Telik-e például minden az öregembernek minden este fél liter tejre? Mert ennyi jár. De nem telik. Ettől kezdve nincs miről beszélni. Van egy kapitalizmus, amely a lényegét tekintve jobboldali, önző.
– A logikája szerint a kapitalizmusban a baloldalnak esélye sincs.
– Nem nagy szerencse baloldalinak lenni. Szerencsére nekem nem kell törődnöm semmivel, én azt pofázom, amit akarok. Veres Péter valahol azt mondta, hogy „hetvenen túl már nem figyelnek az emberre”.
– Azért önre figyelnek, arra is például, amikor – akár igen frappánsan rögtönözve – megbánt valakit.
– Mert egy poénért az anyámat is eladom. A Rádiókabaréban dolgoztam harminc évig. Rááll a szám. Ez jellemhiba, belátom.
– Ha újra összetalálkozik valakivel, akit megbántott, azt mondja, hogy bocsánat?
– Dehogy. Majd ha mindenki tőlem is bocsánatot kér, aki megbántott. Én sokkal többet kaptam. Úgy gondolom, van egy mérleg, és korántsem az én serpenyőmben vannak a nagyobb sértések. Most szörnyű, gyalázatos vadkapitalizmus van, a leggátlástalanabbul folyik a rablás, a politikai provokáció.
– Erre akár az is mondható, hogy önnek ez aranybánya. A rendszerváltás idején ön is elbizonytalanodott, hogy szükség van-e arra, amit csinál, és többen mondták is, hogy Moldovának befellegzett. Önnek a mostani helyzet még „buli” is lehet.
– Hát ha mások nyomorúsága buli, akkor tonnaszámra tudom szállítani a történeteket.
Pályakép
Moldova György író 1934-ben született Budapesten. Társadalomfeltáró szociográfiái, riportjai, regényei, cikkei rendre vitát kavarnak. Fontosabb művei: Magányos pavilon, Az elbocsátott légió, Tisztelet Komlónak!, Negyven prédikátor, Az Őrség panasza, Akit a mozdony füstje megcsapott, Magyar atom, A szent tehén, Bűn az élet, A Balaton elrablása, A tékozló koldus I-III., Az utolsó töltény I-VI.
Bóta Gábor
