Szóról szóra
„…miközben alsó szinten tettlegességig fajuló küzdelem folyik, a magasabb régiókban rendszeresek az intrikák, a zsarolások, a mocskolódások.” (Die Welt, március 15.)
Brekegnek megint. Most épp nem a politikai antiszemitizmusról, mint az amerikai nagykövetnő, akit Kondor Katalin egyből helyrerakott, hanem a mi szent magyar hazánk választási kampányáról. Amihez 1. semmi közük, 2. el se látnak idáig, 3. fogalmuk sincs a magyar lélekről.
Ezek ott azt hiszik, hogy mindenki egzecíroztatható, sorba állítható, rendszabály-mániákus német, pedig mesélhetnénk egyet-mást, hogy a Plattenseét nyáron kik ordibálják, böfögik és röhögik tele a leghangosabban, de arról persze nem tudósít se újságíró, se megfigyelő.
Először is, milyen küzdelem folyjék az alsó szinten, ha nem tettlegességi? Egy kocsmában, egy lépcsőházban vagy március 15-én a múzeumkert előtt, az egészséges magyar párthívő nem tarthat szemináriumot, prédikációt, csak egyet tehet: behúz a másik párt drukkerének, ami világos, egyértelmű, csúsztatásmentes üzenet, lehet belőle érteni.
A magasabb régiókban persze finomkodnak. Próbálnak megfelelni a Nyugaton is népszerű szokásoknak, úgymint intrika, zsarolás, mocskolódás, csak egy kicsit még ügyetlenül. Eszükbe se jut, hogy egy baráti, zsaroló beszélgetésre a másik fél rejtett magnóval érkezik. Hogy az intrikát, a mocskolódást selyempapírba csomagolva, szalaggal átkötve kell átnyújtani az ellenfélnek, aki jó esetben akkor veszi észre, hogy bonbon helyett kecskebogyót kapott, mire már mindenki, orrát befogva, rajta röhög. Itt egyelőre gyakorlatlan kezek próbálják politikailag kinyírni a legbarátibb párt legszövetségesebb elnökét meg képviselőjelöltjeit. Az ellenfelet olyan figurák fikázzák, akiket behúzott függönyű süketszobákban kéne tartani a pártszékházak hátsó traktusában, ha már egyszer nem lehet hazaküldeni őket, mert mégiscsak szobatársak voltak hajdan, és a magyar ember leépült állapotukban sem hagyja cserben a barátait.
Amúgy is minden bajunk a tatároktól, törököktől, németektől, oroszoktól, tótoktól, románoktól és a hazai komenistáktól származik (meg a zsidóktól persze), úgyhogy ezek csak maradjanak csöndben. Nehogy már tettlegességig kelljen fajulnunk.
R. Székely Julianna
főmunkatárs
