D. I., eletstilus@hetivalasz.hu
Az internetes naplóírást is hadrendbe állítva folyik a választási küzdelem. A közéleti blogolás máris több botránnyal szolgált.
Az internetes naplóírást is hadrendbe állítva folyik a választási küzdelem. A magyar politikai blog ugyan még gyermekcipőben jár, a botrányok azonban máris szép számmal szaporodnak.
Akár büszkék is lehetünk politikai elitünkre, hiszen a világhálón vezetett személyes napló, vagyis a blog tőlünk nyugatabbra is csak néhány esztendeje vált a közéleti viadalok eszközévé. Büszkeségünk azonban csak addig tart, amíg bele nem olvasgatunk egy-egy közszereplő on-line jegyzetfüzetébe: Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) államtitkára például meglehetősen furcsa kampánytechnikát választva, napi rendszerességgel pirít rá a választókerületében élőkre, míg Pásztor Tibor szocialista exjelölt egy lazán elengedett díszzsidózásnak köszönheti közéleti karrierjének derékba törését.
GYURCSÁNY-OPERA
Hogy az eseményekkel majdnem egy időben tanulmányozhatjuk egynéhány honi politikus kampányhétköznapjait, az tulajdonképpen a 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadással áll összefüggésben. A blogolás ugyan már korábban is nagy népszerűségnek örvendett a tengerentúlon, ám a repülőgépes akciót követően a személyes naplók hangnemet váltottak, s úgymond beszálltak a nagypolitikába. A szerzők eleinte a háború a terrorizmus ellen témában írogatták bejegyzéseiket, majd a mezőny kettévált az iraki beavatkozást támogatókra és a pacifistákra. Az iraki események aztán még inkább emelték a blogok ázsióját, mivel a katonák által írt beszámolók kiegészítették a CNN ellenőrzött haditudósításait. S amikor Wesley Clark tábornok is billentyűzetet ragadott, a blog kvázi hivatalosan is a modern média részévé vált.
Az első magyar politikai blogernek – az internetes napló szerzőjét nevezik így – Eörsi Mátyást, az SZDSZ országgyűlési képviselőjét tekinthetjük, akinek nevét méltánytalanul feledte el a blogszakirodalom: a politikus honlapján 1991-es bejegyzést is találunk, ami gyaníthatóan utólag került oda, hacsak nem Eörsi volt a nulladik magyar internetfelhasználó. Az úttörő liberális napló egyébként valószínűleg azért válhatott mellőzötté, mert szerzője igencsak ritkán örvendezteti meg olvasóit új közleményekkel. És hát kinek van kedve heteket várni egy-egy Eörsi-eszmefuttatásra, amikor a miniszterelnök minden este beszámol a nap eseményeiről.
Gyurcsány Ferenc szorgalmas blogernek tűnik: amióta január 31-én netnaplóírásra adta a fejét, egyetlen napi bejegyzést sem mulasztott el. A blogból azonban nem csupán a közélet fejleményeinek kormányfői szemmel történő elemzését kapja az olvasóközönség, hanem a Gyurcsányék hétköznapjai iránt érdeklődők az Apró-villa színfalai mögé is betekinthetnek. Totó kutya és a gyerekek, Klára születésnapja, egy kellemes mozidélután – a cél egyértelmű: a szappanoperás klisék fölhasználásával megteremteni az emberarcú miniszterelnököt, egyúttal becserkészni az inkább a jobboldallal szimpatizáló fiatalabb korosztályt. A Barátok közt hangulatát árasztó Gyucsány-napló legjelentősebb pillanata ugyanakkor közéleti történéshez köthető: az oldal látogatói a hivatalos közleményeket megelőzve, a kormányfő blogjából értesülhettek a madárinfluenzavírus emberre is veszélyes változatának Magyarországra érkeztéről.
Bizton állíthatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc blogerkedése katalizátorként hatott a kampány lázában égő politikai elitre. Lamperth Mónika például mindjárt február 10-én követte főnöke példáját, s kezdett hozzá az internetes naplóvezetéshez. A Lamperthblog őszinte, erősen politikus hangvételű, ugyanakkor kevésbé hangulatos, ráadásul minden ízében az általános iskolák felső tagozatán évindító házi feladatként föladott, az Egy nyári élmény című fogalmazás stílusjegyeit hordozza. A blognyitóból például arról értesülhetünk, hogy a belügyminiszter asszony tudathasadásos állapotban éli meg közéleti szerepét: „Naplót vezetek azokról az eseményekről, élményekről, melyeket ezekben a mozgalmas hetekben élek meg. Belügyminiszterként, országgyűlési képviselőként, képviselőjelöltként. Arra fogok törekedni, hogy napi rendszerességgel jelentkezzünk.”
TOLLER MÁZLIJA
Lamperth Mónika legizgalmasabb kalandjai a lakossági fórumokhoz kötődnek. A hajdúsámsoni rendezvényt például a helyi polgári körös különítmény zavarta meg látványos nem tapsolással: „Izgalmasnak ígérkezett, mert az a hír járta, hogy a szomszéd faluból fideszes provokátorok jönnek. A teremben több mint 200 ember volt, és kíváncsian vártam, hogy itt vannak-e a „meglepetésvendégek”. Az előzetes hírek szerint kereplőkkel és dudákkal jöttek, de hogy ez ott volt-e náluk, azt nem tudom. A tömegben még a felületes szemlélő is könnyen felismerhette őket. Nem tapsoltak a többiekkel együtt, és feltűnő gesztusokkal, folyamatos beszélgetéssel hívták fel magukra a figyelmet.”
Ellenben a pécsi bejegyzésből, amely egy futballmeccsről számolt be, a belügyminiszter ritkán tapasztalt humoros oldalával ismerkedhetünk meg: „Szerencsére semmilyen atrocitás nem történt. Ez külön öröm volt, mert tavaly nem volt ilyen sima a helyzet. Akkor a két szurkolótábor nem tudott békésen hazamenni, így a rendőrségnek is közbe kellett lépnie. Toller polgármester úr is szerzett egy kisebb harapást a kezén az egyik rendőrkutyától. Mondtam neki, hogy most személyesen én fogom vezényelni a kutyákat, nyugodtan jöhet.”
A Lamperth-blog legfurcsább írása a fiatalok és a politika kapcsolatát taglalja. A szocialista politikus örömének ad hangot, amiért egyre több ifjú tűnik föl az MSZP környékén, amit azzal magyaráz, hogy „jó néhányan akadnak közülük, akik a nyolcvanas évek első felében születtek. Ők nem is emlékeznek nagyon a rendszerváltást megelőző időkre, mégis az MSZP mellett tették le a voksukat.” A megállapítással egyet lehet érteni, mivel sokan tényleg azért voksolnak az MSZP-re, mert nem ismerik a párt előéletét. Mindenesetre különös, hogy erről épp egy szocialista miniszter tesz említést.
MAGYAR UGAR
A baloldali blogerek táborát erősíti Simon Gábor, a szocialisták választmányi elnöke is. A Simon-blog nem hétköznapi netnapló, mivel két társszerző, Fodor Gábor és Csapody Miklós blogjával közös felületen, a Népszava honlapján íródik. A kezdeményezés még friss, így meglehetősen kevés bejegyzés olvasható a nagykoalíciós blogban, a választmányi elnöknek arra azonban máris volt alkalma, hogy egyik tévedését on-line is megismételje. Ágy ír Simon: „Itt a tavasz. Cserélődnek a pártok plakátjai is. A Fidesz a szomorú szemű statisztáit cseréli éppen. Lehet, hogy a napsütésben ők is rájöttek, hamis állításokból csak hamis politikát lehet csinálni? Pláne, ha az MNB, KSH, TV2, portfolio.hu adatai, megállapításai, véleménye is az ellenkezőjét mutatja.” Simon Gábor erről sajtótájékoztatót is tartott; ott a TV2 Napló című műsorának „Ön rosszabbul él, mint négy éve?” szavazásán született eredményre hivatkozott. Azt persze elfelejtette közölni, hogy a példaként említett voksolás emelt díjas sms-ben zajlott, ami nem biztos, hogy szavazásra ösztökélte a tényleg rosszabbul élőket. Spongyát rá, politikus követett már el ennél súlyosabb hibát is. Az ünnepi, „ma kedves hölgyeket köszöntöttem a hirtelen ránk zuhanó nőnap alkalmából, és ez így lesz holnap és holnap után is” hozzászólás ránk zuhanó nőnap kifejezése viszont gyaníthatóan külön fejezetet kap majd a magyar polblog történetében.
A siófoki körzetben képviselői helyért harcba szálló Csepeli György, az IHM államtitkára blogjában összetéveszthetetlen hangon szól olvasóihoz. „Tegnap az Operabálban voltam, ahol találkoztam a magyar GDP 50%-ával. Egy siófokit sem láttam, pedig nem álarcosbál volt” – írja Csepeli potenciális szavazóiról, akik közül főként a tabiak vannak a bögyében: „Tegnap került sor Zamárdiban a bemutatkozó sajtótájékoztatóra. Minden jól sikerült, a Hauszmann étterem tökéletes helyszínnek bizonyult, Mézes Éva, az SZDSZ Somogy megyei elnöke bemutatott a megjelenteknek. Tab nem képviseltette magát, ott nyilván senkit sem érdekel a politika, Tab non coronat”.
Szerencsére az SZDSZ programja orvosolja a megye gondjait, s ebben jobb, ha a helyiek is részt vesznek Csepeli megválasztásával, különben korai halál vár rájuk: „Csak liberális program segíthet ezen a választókörzeten. Ha a választók azt akarják, hogy ne legyen lovasturizmus, ne jöjjenek golfozók, ne lakjanak konferencia-résztvevők a parti szállodákban, ne legyen munkahely, ne legyenek csatornázva az otthonok, haljanak meg a somogyiak egyébként gyógyítható halálokok miatt, akkor persze válasszanak csak helyi jelöltet.”
Hogy a választópolgárok mennyire értékelik a liberális párt által delegált államtitkár sajátos stílusát, április 9-én kiderül. Ám ha mégis Csepeli György lesz a befutó, azt kizárólag annak köszönheti, hogy tárcája meglehetősen mérsékelt sikerrel vette ki részét a világháló népszerűsítéséből.
