„A válasz tehát az, hogy elsősorban a hatalomra törő Gyurcsány Ferencnek … fűződött érdeke ahhoz, hogy az ügyészségről szóló törvényjavaslatnak a 24. órában való beadása, majd elfogadása által a legfőbb ügyésszel aggasztóan megromlott viszonyát rendezze, és ezáltal a kedvezőtlen ügyészi döntést kivédje… Nem túlzott tehát a Magyar Nemzet február 25-ei vezércikkének ezen megállapítása: Gyurcsányt a hatalom és a pénz utáni mohó sóvárgás gátlástalan emberré formálta. Ha jogi falakba ütközik, még a parlamentet is felhasználja, hogy keresztül verjen egy olyan jogszabályt, amely a számára leginkább veszélyes, Fidesz-korú legfőbb ügyésznek élete végéig biztos megélhetést nyújt” (Irja az Alkotmányerejű korrupció, befolyásolhatja-e a Gyurcsány-féle feljelentések sorsát az ügyészségről szóló törvény módosítása? című cikkében a Magyar Nemzet március 14-ei számában Balogh Zsigmond.)
„Ha valaki azt gondolja, hogy a politikában az számít, kinek van igaza, tragikusan téved. A politikában az számít, kinek van több mandátuma, több szavazója” (Ezt nyilatkozza Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke a Demokrata című lapban március 9-én megjelent interjúban.)
„Élceitekkel is vegyétek célba korunk liberalizmusának szent teheneit: a világ diktátorát, az Egyesült Államokat, a palesztin szabadságot taposó Izraelt, a magyarságot gyalázó Kertész Imrét, a földünkre éhes Európai Uniót… A sors furcsa fintora, hogy talán egyedül azok nem vallják a vélemény szabadságát és a többpárt rendszert, akik a liberalizmust ma is zászlajukra írják. Magukat március 15-e örököseinek vallják. Átszellemült arccal forradalmárnak hiszik magukat. Parakovácsok, Settenkedők, Szivárványok, Kendermagosok és az Univerzum más szörnyetegei. Szánalmasak. Bátornak hiszik magukat, mert évezredes tradíciókba mártják vámpírfogaikat, de valójában gyáva, elbicsaklott emberek” (írja Vona Gábor, Korunk zsarnoksága című cikkében március 14-én a Jobbik Magyarországért mozgalom internetes honlapján).
