Illés Mátyás, e-mail
A holokauszt áldozatai forognának a sírjukban, ha a Voltaire forog a sírjában című olvasói levelet elolvasnák (MH-posta, márc. 8.). De nem foroghatnának a sírjukban, mert többségüknek még az sincs. Ha az írás szerzője még nem látta a haláltáborokban készített felvételeket az ártatlanul elpusztítottak meggyalázott holttesteiből álló hullahegyekről, nem olvasta volna a túlélők visszaemlékezéseit, akkor pótolja. Remélem, utána nem Giordano Brunóhoz hasonlítja „hősét”, az osztrák hatóságokat pedig nem a koncepciós pereket gyártó bíróságokhoz. Az inkvizícióhoz hasonlítani az emberi jogok védelmét szolgáló törvénykezést a tények tudatos elferdítése.
Én egyébként Irvingre nem börtönbüntetést szabtam volna, hanem gyógykezelést javasoltam volna neki, mivel ép elméjű ember nem tesz ilyet. Még a háborús bűnösök sem tagadták le a borzalmakat, amikor a bizonyítékokat elébük tárták. Azt hazudták, hogy nem volt tudomásuk a gaztettekről. Mindezek ellenére a holokauszttagadóknak sem kívánom azt az érzést, amit a túlélők meggyilkolt szeretteik utáni fájdalmukban éreztek és éreznek ma is.
