Papp László Tamás 2006. március 15. 09:30
A Királyhágó-melléki püspök, az udvarhelyi polgármester és a „másik oldalon” álló pópák, hordószónokok látszólagos ellentétük dacára sok mindenben egyeznek. Elvetik a szekularizációt, a modernitást. Utálják a globalizációt, az elvi alapú antinacionalizmust, a „szabadosságot”, az istentelen nyugati értékeket.
Az elmúlt hetek hisztériakeltése ellenére e sorok írója azok közé tartozik, akik nagyobb esélyt adnak arra, hogy ma nem vonulnak tankhadosztályok vagy szervezett etnokrata verőbrigádok Székelyföldre. Vadim Tudor és a mögötte álló gonosz, hungarofób törpék bedobni látszanak a törülközőt. Szórványos atrocitások elképzelhetők, de pártok által szervezett (és államilag tűrt) vatrás lincsorgia aligha.
A tizenhat évvel korábbi tömeges magyarverés ismétlődésének legfőbb akadálya a helyzet alapvető különbözősége. „90-ben a mindaddig Ceasusescu által kézivezérelt nacionalista tömegek ölébe hullott a gyülekezési-és véleményszabadság. Többé senkinek sem kellett kisebbségekkel szembeni averzióját internacionalista tolvajnyelvbe csomagolnia. A feltüzelt „bozgorfalók” akkor, határaikon kívülre tekintve, a bomlófélben lévő Szovjetunió és Jugoszlávia elszakadni akaró nemzetiségeit láthatták. Számukra teljesen életszerűnek tűnt a beteges fóbia, hogy az erdélyi magyarok a nagyhatalmak segítségével (vagy hallgatólagos jóváhagyásával) csatlakoznak az anyaországhoz.
*
Mára a román nacionalistáknak is leesett: a számba jöhető világpolitikai aktorok egyike sem támogatna semmiféle revíziót. Sőt, Brüsszel akkor sem fogja lebombázni a Cotroceni-palotát, ha nem lesz sem autonómia, sem önálló magyar egyetem. A román „nemzeti fundamentalizmus” stratégiái rájöttek, a március 15-ét ünneplő autonómia-követelők szétverésével keveset nyernek, de sokat veszthetnek.
Mert egy dolog nem visszaadni a kisebbségnek az egyetemét, megtagadni tőle a tartományi szintű önrendelkezést. És egészen más tészta ugyanazon minoritást tettleg bántalmazni, gyilkolni, házát rágyújtani. Valaki, aki nem észlelte a kettő közti különbséget, a napokban dobta fel a bakancsot egy hágai magánzárkában. A nemzetközi közösség, melyet a kilencvenes évek legelején még a volt szovjet nukleáris arzenál perspektívái foglaltak le, az évtized végére precíziós bombákkal húzott vonalat szimpla előítélet és tudatos kisebbségüldözés közé.
Ráadásul ezek a fránya magyarok mások, mint a többiek – mérgelődhetnek a Funar-boyok. Rendes, tisztességes kisebbségek – a koszovói albánoktól a horvátországi szerbekig – ha ütik, rúgják, tisztogatják őket, előkapják az AK-47-est és a repeszgránátot, és lövik, robbantják a többséget, ahol érik. De ezek a mamlasz bozgorok csak nem akarják Marosvásárhely után sem betárazni az AMD-gépkarabélyt, hiába biztatja őket a budapesti szélsőjobb.
A székelyföldi autonómia, mint követelés, teljesen jogos. De tavaly októberben az összes román párt ellene szavazott a bukaresti törvényhozásban. Még a román liberálisokat képviselő Relu Frenchiu is úgy nyilatkozott, „jogállamban ilyesmiről nem lehet szó”. Most, hogy megtudtuk, Nagy-Britannia, Spanyolország és Finnország sem jogállam, foglalkozzunk kicsinyt saját sarunkkal is. Ne tagadjuk ugyanis, hogy a kisebbségnek – jelen esetben a magyaroknak – is vannak szélsőségesei.
Az irredenta kiadványokkal házaló, Nagy-Magyarország-pólóban masírozó, Horthy-nosztalgiázó, a románokat két féldeci után szőröstalpúnak, oláhnak nevező kisebbségi magyar nacionalista ugyanolyan kártékony, mint bozgorozó, Tudor-fan román változata. Arról nem is beszélve, hogy az ottani magyaroknak is vannak előítéleteik más (roma, meleg, zsidó) minoritásokkal szemben.
*
Tudor és a Tőkés-Szász-féle magyar radikálisok szembenállása nem az etnikai intolerancia és a kisebbségvédő attitűd csatája. Ortodox görögkeleti eredetű vasgárdista lelkület harcol a protestáns fundamentalizmusból kinövő árvalányhajas nacionalizmussal. A Királyhágó-melléki püspök, Szász Jenő udvarhelyi polgármester és a „másik oldalon” álló pópák, hordószónokok látszólagos ellentétük dacára sok mindenben egyeznek. Elvetik a szekularizációt, a modernitást. Utálják a globalizációt, az elvi alapú antinacionalizmust, a „szabadosságot”, az istentelen nyugati értékeket.
A székelyeknek joguk van március 15-én összegyűlni, a gyülekezési szabadság természetesen őket is megilleti. De ha már ott vannak, jó lenne, ha eldöntenék: meghaladni vagy lemásolni akarják a vadbalkáni román sovinizmust.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
