Népszabadság * Szemere Katalin * 2006. március 16.
– A zenekari árokban mindig azt éreztem, egy szinttel lejjebb vagyok, mint kellene – mondja Jávori Ferenc, a Menyasszonytánc című klezmermusical zeneszerzője, a Budapest Klezmer Band vezetője. A premier ma este lesz a Budapesti Operettszínházban.
Az Operettszínház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor felhívta vagy két éve Jávori Ferencet, a Budapest Klezmer Band vezetőjét, írna-e zenét a Torockói menyasszony című, Indig Ottó-színműből készülő musicalhez. – Bár játszották az eredetit a Thália Színházban, és film is készült belőle, a darab túl szimplának tűnt, ezért Kállai István és Böhm György írta Menyasszonytánccá.A végleges változatot egy éve fejezték be, akkor kezdte el írni a zenéjét Jávori.
– Klezmermusical még nem volt Magyarországon, Amerikában kísérletezett vele egy négy-öt tagú zenekar – meséli. A Menyasszonytánc – műfaji meghatározása ellenére – nem kizárólag klezmerzenéből áll. Mivel a történet a román, zsidó és magyar közösség életéről szól, nem is állhat abból, mindhárom nép zenéjét felhasználtam. Az elején kicsit görcsösen ragaszkodtam a klezmerhez, de egyszer csak sikerült elszakadni ettől, és bátran komponálni. Reveláció volt.
Nem ismeretlen terep az Operettszínház Jávori Ferencnek: 1976-1994 között a teátrum zenekarának hegedűse volt. Ágy utólag óriási veszteségként éli meg azt a 18 évet. Árhatott volna helyette – állítja, majd hozzáteszi: – A zenekari árokban mindig azt éreztem, egy szinttel lejjebb vagyok, mint kellene. Nem akarom megsérteni a zenészeket, de hiába fontos a szerepük a zenés darabokban, a muzsikus az árokban másodrangú. Azt se látja senki, ha meghajol az előadás végén. A színpadon lévőknek jóval nagyobb a respektjük.
Ezzel együtt „nem került ki az árokból” Jávori Ferenc. Az előadás rendezője, Béres Attila úgy döntött: csak négyen legyenek a színpadon: a hegedűs Gazda Bence, a klarinétos Kohán István, a harmonikás Nagy Anna és a harsonás Tamás Gábor. A többiek: a zongorista Jávori, a dobos Végh Balázs és a bőgős Kiss Gábor az árokban marad. Ez persze nem ugyanaz, mint amit elvesztegetett időnek gondolt a zeneszerző, a rendező mindannyiukat „beépítette” a darabba.
