Balla Eszter, vilag@hetivalasz.hu
Rutinszerű nemzetközi üzleti tranzakciónak indult, és politikai hisztéria lett belőle az Egyesült Államokban. A demagógok terrorveszélyről kiabálnak, de összecsaptak a protekcionizmus és a szabad kereskedelem, valamint a globalizáció és a nemzeti ipar védelmének hívei is. Egymásnak estek demokraták és republikánusok, szakadás történt magában a republikánus pártban, többen a Bush-kormány ellen fordultak. Nem csoda, 2006 a kongresszusi és szenátusi választások éve.
A politikai botrány mögött az egyesült arab emirátusbeli állami vállalat, a Dubai Port World nevű, kereskedelmi kikötőket üzemeltető cég áll, amely 6,8 milliárd dollárért elnyerte a londoni székhelyű P & O, vagyis a Peninsular and Oriental Steam Navigation társaság tulajdonjogát, és ezzel hat nagy amerikai kikötő, New York, New Jersey, Philadelphia, Baltimore, New Orleans, Miami fennhatóságát. A nagy tapasztalatokkal rendelkező dubai mamutvállalatnak mind az öt földrészen van érdekeltsége, Ausztráliától Kínáig. Európában ők üzemeltetik például a német Germersheim és a romániai Constanza kikötőjét is.
Az amerikai kormányzat 2005 novemberében értesült a készülő szerződésről. Bár az érintett kikötők eddig is külföldi – angol – kezelésben működtek, de mivel nemzetbiztonsági szempontból fontos infrastruktúráról volt szó, a tulajdonosváltáskor különleges bizottság vizsgálta a tranzakció kitételeit, amelyben részt vett többek között a Nemzetbiztonsági, a Pénzügyi, a Kereskedelmi és az Igazságügyi Minisztérium, valamint a hírszerző szolgálatok is. A szerződés értelmében a Dubai Port World a napi munkálatokat, a kiés berakodást, raktározást, szállítást intézte volna ugyanazokkal az amerikai munkásokkal, akiket a brit cég is alkalmazott. Az amerikai partok biztonságáról, a beérkező áru átvizsgálásáról továbbra is a parti őrség, a nemzetbiztonsági minisztérium gondoskodott volna. (A parti őrség jelenleg a beérkezett áruk öt százalékát képes átvizsgálni.) A kormányzati bizottság 2006. január 17-én jóváhagyta a szerződést, John Negroponte, a nemzeti hírszerző hivatal vezetője biztonsági szempontból is kockázatmentesnek ítélte azt.
Az amerikai sajtó váratlanul felkapta a hírt, és sikerült a történetet úgy kicsavarnia, hogy az igazi aduként szolgáljon a demokraták kezében. Azt sugallta, hogy bár Bush 2002-ben a nemzetbiztonság megerősítésének ígéretével és a terrorizmus elleni elkötelezett harccal nyerte meg a választást, most anyagi megfontolásból feláldozza az ország biztonságát, terroristabarát arabokra bízza a stratégiailag kulcsfontosságú amerikai kikötőket. Az Egyesült Arab Emirátust a tálibok iránti barátsággal, terrorista szervezetek anyagi támogatásával, pénzmosással, Izrael elleni bojkottal vádolták. John Kerry a szenátus- ban kijelentette: „Az Izrael elleni bojkott nemcsak az amerikai törvényeket sérti, hanem összeegyeztethetetlen mindazzal, amiben mi, amerikaiak hiszünk.” Egy másik demokrata szenátort az Emirátusok Iránhoz fűződő gazdasági kapcsolatai zavarták. Az elnöki ambíciókat dédelgető Hillary Clinton New York-i szenátor is súlyos aggodalmának adott hangot: „Olyan kényes infrastruktúrák, mint a kikötők esetében senkinek sem adhatjuk át a hatalmat. Ezt a munkát amerikaiaknak kell elvégezniük.” Bejelentette, hogy olyan törvénytervezetet kíván benyújtani, amely megtiltaná, hogy amerikai kikötők idegen állam tulajdonába kerüljenek. A New York-i szenátor némi emlékezetkihagyásban szenvedhet, hiszen megfeledkezett arról, hogy férje elnöksége idején adták el a kommunista Kínának a Los Angeles-i Long Beach kikötőit, és hogy a dubai céget maga Bill Clinton segítette hozzá tanácsaival a szerződés elnyeréséhez.
A republikánus törvényhozók megijedtek. Arra gondoltak, ha az amúgy is népszerűségét vesztő elnök mellé állnak a kikötőügyben, az újraválasztásukba kerülhet. Főleg azok után, hogy a Bush-kormányzat kemény retorikája – amellyel minden arab országot a terrorizmus melegágyaként aposztrofált – ültette be az emberek fejébe az arab államok elleni bizalmatlanságot. „A hírszerzési szervezetek munkáját korlátozták a vizsgálat során, a terrorizmus lehetőségeit eleve kizárták” – jelentette ki Peter King republikánus képviselő, a dubai cég heves bírálója. Thomas Kean, korábbi New Jersey-i kormányzó, a szeptember 11-i vizsgálóbizottság elnöke szerint a szerződés semmilyen körülmények között sem jöhet létre, mert a repülőgép-eltérítőknek kapcsolata volt az Emirátusokkal.
A saját csapdájába esett Bush-kormány először igyekezett bagatellizálni az ügyet, jogosan rótta fel, hogy a törvényhozók nem tanulmányozták a szerződést, és olcsó politikai célokat szolgálnak. Még vétóval is fenyegetőzött, ha a kongresszus elutasítja a dubai vásárlást. Ám akkora nyomás nehezedett rá, főleg a republikánus oldalról, hogy kénytelen volt további 45 napos vizsgálatot elrendelni, hogy a szerződést nemzetbiztonsági szempontból még egyszer áttekintsék. A Bush-adminisztrációnak nem hiányzik, hogy elveszítsen egy újabb mérsékelt arab államot. „Személy szerint az a véleményem, nincs nagyobb szövetségesünk a közel-keleti helyzet, az izraeli-arab konfliktus megoldásában, mint az Egyesült Arab Emirátusok” – hangoztatta Tommy Frank, az iraki háború volt főparancsnoka. A katonai együttműködést a Pentagon is elsőrangúnak tartja, és hálás az Emirátusoknak, hogy az kikötőket, reptereket, légi utakat bocsátott Amerika rendelkezésére. Az sem segítene, ha az amúgy is lobbanékony Közel-Keleten elterjedne, hogy az amerikaiak diszkriminálják az arab cégeket. Még az izraeli hajógyártó, a Zim Integrated Shipping, a dubaiak üzleti partnere is döbbenten vette tudomásul, hogyan pellengéreznek ki arab vállalatokat Amerikában.
A szerződés kapcsán a protekcionizmus hívei ismételten felhánytorgatják a kiajánlott munkákat, a beáramló külföldi tőkét, az illegális munkásokat. Most már senki figyelmét sem kerülheti el az ázsiai gazdasági előretörés, és hogy az amerikai kikötők hetven százaléka külföldi kézen van. Kínai vegyesvállalat üzemelteti Los Angeles legnagyobb kikötőhálózatát, Szingapúr tulajdonában van Seattle, Oakland és Los Angeles egyik kikötője. Tajvan a gazdája a tacomai és egy másik Los Angeles-i kikötőnek. A szabad kereskedelem hívei azzal védekeznek, hogy az amerikaiak feladták a kikötőüzemeltetést, lemaradtak a technológiában. A külföldi vállalatok hatékonyan dolgoznak, és munkát adnak az amerikaiaknak. Jogosan nyerik hát el a kiírt nemzetközi tendereket – már persze ha nem arabok…
