Népszabadság * Gábor György * 2006. március 9.
Pásztor Tibor MSZP-s önkormányzati képviselő blogján van egy kérdés, amely így hangzik: „Antiszemita Pásztor Tibor?” Lehet szavazni igennel, nemmel, s e sorok írásakor a részeredmény 190 igen (13%), 1240 nem (87%) ellenében.
Ez nyilván még változni fog az elkövetkezendőkben, kísérje nyomon eme legújabb össznépi szavazósdit az, akinek ehhez kedve és gusztusa van.
Valójában nem az a kérdés, hogy antiszemita-e Pásztor Tibor (s ebben a vonatkozásban édes mindegy, hogy nevezett úr minek identifikálja magát), hanem az, hogy eszénél van-e, avagy sem?
Hogy félelmet keltett volna Deutsch-Für Tamást megcélzó azon kijelentésével, miszerint a neves politikus volna a Fidesz kettes számú díszzsidója? Igen. No nem azért, mintha mindez a belváros-lipótvárosi önkormányzati képviselőknek szánt jeladás lenne avégett, hogy itt az idő gyilkos pogromokban állást foglalni a vallási és lelkiismereti szabadság kérdését illetően. Hanem azért, mert ijesztő, ha egy demokratikusan megválasztott döntéshozó testület tagja privát szorgalomból hülyeségeket és ízléstelenségeket ír vagy mond a nagy nyilvánosság előtt. Félelmet gerjeszt, pusztán a felhozatal okán: a demokrácia tizenhatodik esztendejében ilyenek volnának a képviselőink, parlamentben, önkormányzatnál, akárhol? Ez csakugyan felettébb aggasztó!
Rogán Antalnak igaza volt, amikor Pásztor Tibort távozásra szólította fel. Tűrhetetlen, megengedhetetlen és elfogadhatatlan, hogy egy plurális demokráciában, az Európai Unió közös értékrendjét vallva másokat vélt vagy valós felekezeti hovatartozásuk alapján osztályozzunk és minősítsünk. Sem zsidókat, sem keresztényeket, sem ateistákat. Sem zsidók, sem keresztények, sem ateisták.
De ha már itt tartunk.
Arról hogyan vélekedik Rogán Antal, hogy a zsaroló, ködös büntetéseket kilátásba helyező fideszes önkormányzati képviselő helyére pártja Semjén Zsoltot delegálta? Azt, aki elhíresült „szakállas bácsizó” gondolatkísérletében a történelem legsötétebb időszakát felidéző kódolt üzenet formájában vallási, felekezeti hovatartozásuk miatt sértett meg alpári módon magyar állampolgárokat? Azt, aki hitével (római katolikus) és státusával (a KDNP elnöke, az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke) összeegyeztethetetlen módon „végső logikai szempontból” nem lát különbséget mindazok között, akik az önrendelkezési jogukból fakadóan s kilátástalan helyzetükből adódóan az abortusz gyakorlatához kénytelenek folyamodni, s azon ártatlan milliók között, akik nagyipari körülmények között váltak az Endlösung bestiális programjának következtében létesített halálgyárak magatehetetlen áldozataivá? Azt, aki félreérthetetlen módon „másságnak” nyilvánítja mindazokat, akik – vallási, világnézeti vagy bármilyen más okból – nem kívánnak egyenlőségjelet tenni a mai Magyarország és a keresztény Magyarország közé? Azt, aki sanda célzattal állítja, hogy „saját országunkban hátrányban vagyunk, azért, mert magyarok vagyunk.” S aki a történelem szemétdombjáról előszedett kijelentését alátámasztandó nem rest a mai Magyarországnak s a „belső idegeneknek” azt üzenni Pázmány Péter – a magyar eszmetörténeti hagyomány kontextusából kiragadott és meghamisított – szavaival, hogy „mindenkori labancok, németek itt vannak az országban, és alig várják, hogy a gallérunk mögé pökjenek.”
Azt már meg sem kérdezem, hogy mint vélekedik Rogán Antal arról a pártvezérről, aki mindezek után még ki is áll hűséges szövetségese mellett?
