Annak dacára, hogy úton-útfélen azt hallani, hogy nem olvas az ifjúság – kivéve persze Harry Pottert -, sőt, jóformán a teljes magyar lakosság sem, a tavalyi könyvpiaci forgalom igazán biztató adatokkal cáfol rá e szóbeszédre. Egyre több gyerekkönyvet veszünk, mi több, a szépirodalom részesedése is kiemelkedő az Európa-szerte jellemző átlaghoz képest. Az örömbe azonban üröm is vegyül törvényszerűen: a szakkönyvek forgalma az állami támogatás drasztikus csökkentése miatt drámaian visszaesett.
Ha önök az elmúlt évben vásároltak Da Vinci-kódot vagy Paulo Coelho-regényt, megvették Frank Scha:tzing Raj című nagysikerű tényirodalom, thriller és scifikeverékét, netán Marqueztől a Bánatos kurváim emlékezetét, már tettek valamit azért, hogy a könyvpiac szépirodalom-szegmense a kimagaslónak mondható húsz százalékhoz közelítsen. Persze a szépirodalom könyvpiaci értelemben nem esztétikai vagy literátusi minőséget jelent, csak azt, hogy fikcióról van szó, arról a bizonyos „fiction”-ról, amit a szórakozás, a mások történetébe való belebújás cseppet sem rejtett motivációjával veszünk kezünkbe. A konkrét szám 17,8 %, ennek azonban csak mintegy fele a valóban műfaji, esztétikai értelemben vett szépirodalom, a másik fele az úgynevezett bestseller, ám ez a két kategória az eladások szempontjából egy szegmenst képvisel. A forgalmi adatok alapján büszkén deklarálhatjuk, kifejezett kultúrnép a magyar, a szépirodalom aránya ugyanis – a befogadó jellegű, nyitott irodalmú Németországot leszámítva – kétszer olyan magas nálunk, mint az európai országokban, ahol csak mintegy tíz százalék körüli a fikciós könyvek aránya. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke szerint e figyelemre méltó hazai eredménynek minden bizonnyal erős literátusi hagyományaink állnak hátterében, Európában jelenleg a mi irodalmunk a legerősebb, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a The Independent című angol napilap a hétvégén bestsellerlistáján két magyar szerzőt művét is – Kertész Imre Sorstalanságát és Szabó Magda Az ajtó című regényét – a legjobb hat között jelölte meg.
Külön öröm a gyermekirodalom növekvő népszerűsége, ami nemcsak tavaly volt megfigyelhető, de a Harry Potter-láz óta az elmúlt néhány év folyamatos eredménye. Figyelemre méltó, hogy olyan, egyébként leginkább a felnőtteket célzó szerzők, mint Kukorelly Endre, Szabó Magda, Békés Pál vagy Darvasi László is gyerekeknek szóló történetekkel jelentkezett, aminek nyilván nemcsak az írói szándék, de a sikereken felbuzdult kiadói megrendelés is állhat a hátterében.
Drámai visszaesés tapasztalható ugyanakkor a szakkönyvek forgalmát illetően. Míg „96-ban 600 millió forint állami támogatás jutott szakkönyvekre, addig tavaly mindössze 150, ebből is 50 millió az MKKE kezdeményezésére. S mivel ezek a könyvek pusztán piaci viszonyok között nem tudnak megjelenni, az elvonásnak annál drámaibb a következménye, amit érzékletesen jelez a forgalom kétmilliárd forintos csökkenése. Ide tartozik, hogy számos kiadó a szerkesztői-korrektori gárdát pénzhiány miatt már évekkel ezelőtt szélnek eresztette, nem ritka, hogy a szerzőt, akinek egyébként művét több nyelvre fordítják le, leültetik egy teával a kiadói fotelbe, hogy ugyan nézze már át a hibákat a levonaton és változtatási óhajait jelölje be. Ennek következményeként sokszor mind tartalmilag, mind formailag meglehetősen silány minőség, filológiailag-szerkesztésileg pedig siralmas opus kerül az üzletekbe. Ezzel együtt Zentai úgy látja, a magyar könyvkiadásról még mindig elmondható, hogy minőségi, bár a szakember elsősorban a számarányokra gondol, a szépirodalmi, gyermek-, nyelv- és tankönyvrészesedésre, s nem az egyes kiadványok effektív minőségére. A „nagy halak megeszik a kicsiket” törvényszerűsége a könyvkiadást se kerüli el, a piac 58 százalékát 13 cég birtokolja, melyek egyenként egymilliárd forint feletti forgalommal dicsekedhetek 2005-ben, ám sajnos szigorú üzleti titok, kik a szerencsések. Az mindenesetre bíztató, hogy nem egy szerző esetében – Závada, Esterházy, Spiró, Nádas, Szabó Magda és Márai – az irodalmi és üzleti siker egybecseng. Egyik szemünk tehát sír, a másik nevet.
Kozár Alexandra
