Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. március 7.
A kormányfő jól megérti magát Alessandra Mussolinivel Kép: REUTERS Ki nem szalonképes a politikai életben? – erről folyik vita az olasz választási kampányban, miután a Silvio Berlusconi vezette jobbközép Mussolini újfasiszta unokájával szövetkezett, a balközép képviselőjelöltek között pedig a no globál mozgalom szélsőségesei és Vladimír Luxuria transzvesztita indul.
Az Alessandra Mussolini alapította Szociális Alternatíva és a hozzá közeli, szintén szélsőjobboldali Nemzeti Színű Szociális Mozgalom is a Berlusconi vezette koalíciónak adja szavazatait – két százalékot -, amire Berlusconi személyesen kérte a Mussolini unoka szövetségét. A Duce neve még mindig nem tűnt el az olasz politikából, sőt győzelem esetén, Alessandra kormányszerepet követel magának. Berlusconi csak annyit kért, hogy a párt jelöltjei között ne induljanak „elfogadhatatlan” politikusok, például azok, akik Alessandra édesapjának, a dzsesszzenész Romanónak nem régi temetésén fasiszta karlendítéssel gyászoltak, és a mai napig a nemzetiszocialistákat éltetik. Azok, akik Alessandra vezetésével 2003-ban kiléptek a posztfasiszta Nemzeti Szövetségből, amikor a modern jobboldal vezérének szerepére törekvő Gianfranco Fini izraeli látogatásán „abszolút rossznak” nevezte Mussolinit és a „38-as faji törvényeket.
Alessandra ezután saját pártjával a 2004-es európai választásokon 2,1 százalékkal bejutott a strasbourgi parlamentbe; a 2005-ös tartományi választásokon hamis aláírásgyűjtés miatt kizárták a versengésből, de ő éhségsztrájkkal követelt magának igazságot a voksok alig egy százalékának elnyerésével. Mussolini most belement abba, hogy szélsőséges párttársainak a neve nem, de a bőrfejűekből álló Új Erő szimbóluma szerepeljen a jobbközép koalíció listáján. Alessandra vizeletvizsgálattal mutatta be, mi a különbség közte és Fini között: ő ugyanis soha nem fogyasztott drogot.
A balközép egy kicsit sem háborodott fel a Berlusconi-Mussolini pároson, annál kevésbé, mivel az ellenzék szavazatvadászata is kiterjed az újfasisztákhoz hasonlóan izraeli zászlót égető no gobál hívekre. Másik szövetségesük, az újkommunisták listáját pedig a római lokálok sztárja, Vladimír Luxuria vezeti. Egyedül a trockista Marco Ferrandót zárták ki, aki a kőolajtársaságok zsoldosainak és megszállóknak nevezte az Irakban állomásozó olasz katonákat, akiket az iraki népnek joga van megölni.
Silvio Berlusconi olasz kormányfőt előreláthatólag március 31-én, tíz nappal a parlamenti választások előtt fogadja XVI. Benedek pápa, ami óriási felzúdulást váltott ki az olasz ellenzék soraiban. Berlusconi az Európai Néppárthoz (EPP) tartozó konzervatív és keresztény kormányfők küldöttségének élén keresi majd fel a római katolikus egyházfőt.
Berlusconi tanácsadóinak heteken át tartó munkája fekszik abban, hogy sikerült a vezető EPP-politikusoknak kihallgatási időpontot kapni a Vatikánban. Az olasz média szerint a pápai fogadás kiváló alkalmat teremt Berlusconinak arra, hogy a szavazás előtt néhány nappal reflektorfénybe állítsa magát a politika színpadán.
Az ügyes húzás szenvedélyes hangú belpolitikai vitát keltett Rómában. „Hallatlan, hogy a parlamenti választások küszöbén politikai csúcstalálkozót tartanak a Vatikánban” – kifogásolta a Radikális Párt részéről RobertoVilleti. „A Vatikán remélhetőleg nem hagyja magát befolyásolni Berlusconi választási propagandájától” – figyelmeztetett Antonio Di Pietro szenátor.
A pápát több olasz párt is azzal vádolja, hogy beavatkozik az ország politikai életébe. Az utóbbi pár hónapban XVI. Benedek nemegyszer foglalt állást olyan érzékeny témákban, mint az együtt élő párok élettársi viszonyának legalizálása vagy a terhességmegszakítás. (MTI)
