Kezd elegem lenni a kampányból, pedig még csak most kezdődik igazán. A hetek óta tartó jobban-rosszabbul élünk, mint négy éve plakátháború inkább szánalmat, mint szimpátiát ébreszt oldaltartástól függetlenül.
Mindkét oldal a programot kéri számon a másiktól, pedig esemény van bőven, díszzsidózás, díszcigányozás, be(nem)mutató miniszterelnök, feltört szerverek, összetört arcú propagandisták, és a felsorolás még a lap aljáig folytatható volna. Persze azért születtek új sztárok is a kampányban, Kovács Pisti például Mézga Gézával vetekedő népszerűségnek örvend, hisz egy egész ország törődik vele. Nem mint névrokonával, aki szegény 2001-ben szánalomra méltó mód csücsült magányában a ring közepén, a Chacon-tól kapott pofon után, egy ilyen talán politikusainknak sem ártana… Azzal már kevésbé törődnek a kampányokat kieszelők, hogy értelmes, valódi alternatívákat kínáljanak a választóknak. Mindkét oldal a „lógusok” országát építi azzal, hogy a diplomaszerzés könnyítését tűzte ki célul, pedig a sok elméleti szakemberrel nehéz országot építeni, egyre nagyobb érték a szaktudás, a mesterséges intelligenciával szemben, ahogy erről már korábban is elmélkedtem… A legnagyobb képzavar nálam a 13. és 14. havi nyugdíj. Ennek mintájára javasolnám bevezetni a 36 órás napot, a 67 hétből álló esztendőt, valamint a 120 éves átlag élettartamot. Azért viszont drukkolok, hogy a hölgyeknél ne írják elő a 13. és 14 havi bajt, mert abból tucatnyi is elég… Szóval kampánylicitben nincs határ, ahogy határtalan a média szemtelensége is, minap az egyik csatornán közvélemény kutatók hirdettek eredményt azon kérdésre érkezett válaszokból, hogy „Ön úgy érzi, hogy rosszabbul él, mint négy éve?”. Persze, hogy NEM-et mondtak, ha ugyanez a kérdés így tevődött volna fel: „Ön jobban él, mint négy éve?”, kalapomat tenném rá, hogy ugyanilyen százalékban a nem diadalmaskodna. Ebben az országban ugyanis divat nemet mondani, 1990 óta valami ellen, és nem valami mellett tesszük le a voksunkat, kérdés, hogy 2006-ban melyik oldal lesz ügyesebb a gyűlöletkeltésben, a másikra mutogatásban, mert bizony az nyer, aki több rosszat tud a másikra mondani. Persze örülnék ha NEM lenne igazam…. (kalmárté)
