Vasily Kurlovich ideiglenes ügyvivő
Az Önök újságjában 2006. február 27-én megjelent kifejezetten belarusz állam ellenes cikk és karikatúrasorozat késztetett arra, hogy Önhöz forduljak.
Nem vitatom el azt a jogukat, hogy lapjukban kinyilvánítsák véleményüket a világ bármilyen országában történtekről. Azonban úgy gondolom, hogy a fent említett szám 15. oldalán lévő karikatúra (szerzője Jókó Csaba) túlmegy a szólásszabadság fogalmán, és nem egyeztethető össze az újságírói etikával.
Mindegyik ország rendelkezik nemzeti szimbólumokkal: címer, zászló, himnusz. Néha hozzájuk adódnak a nép számára szakrális értékkel bíró történelmi relikviák, például Szent István koronája a magyar vagy Szent Evrozinia Polockaja keresztje a belarusz nép számára.
Ezek a szimbólumok általában távol állnak a napi politikától, és meggyalázásuk jogos felháborodást vált ki minden normális emberben. A nemzeti jelképeket minden országban törvény is védi.
Ágy a magyar Btk. 269/A paragrafusa is szól arról, hogy az, aki nyilvánosan meggyalázza a nemzeti himnuszt, nemzeti zászlót vagy címert, akár egy év szabadságvesztéssel is büntethető.
A magyar Btk. 269. paragrafusa szerint tilos a gyűlölet keltése a magyar nemzettel szemben, továbbá bármilyen nemzetiségi, etnikai vagy egyéb emberi csoportokkal szemben, és annak megszegése akár három évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő.
Véleményem szerint Jókó Csaba rajza egyértelműen a belarusz nemzeti zászló meggyalázása. Annál is inkább sértő, mert a karikatúrán a belarusz zászló a második világháború fasiszta Németországa zászlójának vonásait hordozza. Szeretném megjegyezni, hogy 1941 és 1944 között a náci zászló alatt harcoló katonák Belarusszia minden harmadik lakosát lemészárolták nemzetiségére tekintet nélkül: belaruszokat, zsidókat, oroszokat, lengyeleket. Az áldozatok többsége civil volt: gyerekek és nők, akik sohasem fogtak fegyvert.
Szombathy Úr! Bizonyára Ön is tökéletesen egyetért azzal, hogy egy külföldi állam nemzeti zászlójának meggyalázása nem engedhető meg a magas kultúrájáról, toleráns hagyományairól és más nemzetek megbecsüléséről ismert országban.
Nem szabad arról sem megfeledkeznie, hogy a közelmúltban összeurópai társadalmi vita zajlott a szólásszabadság korlátairól, amit a sajtóban megjelent, Mohamed prófétát kigúnyoló karikatúrasorozat váltott ki.
Tisztelt Főszerkesztő Úr, képzelje csak el, hogy valamilyen külföldi újságban megjelenik, például, Szent István koronája horogkereszttel! Önben, mint magyarban és hazáját szerető emberben vajon milyen érzések kavarognának? Valószínűleg akkor meg tudná érteni, milyen érzéssel néz a belarusz állampolgár az Önök újságjában megjelent karikatúrára.
Úgy érzem, jogosan elvárhatjuk, hogy Önök hivatalosan bocsánatot kérjenek.
Tisztelt Ügyvivő Úr!
A felháborodásnál és a tiltakozásnál van hatékonyabb módja is annak, hogy megvédjék Európa karikaturistáitól Fehéroroszország nemzeti jelképeit: demokráciává kell változtatni Európa utolsó diktatúráját. Éppen ezért bocsánatot is inkább Önnek kellene kérnie, amiért egy diktatúra kiszolgálójaként részt vesz annyira szeretett népének elnyomásában.
A horogkeresztre való asszociációt viszont nagyvonalúan betudjuk annak, hogy túlságosan közelről követi a magyar választási kampányt. A szerk.
