Forrás: NépszavaA világ attól fél, hogy Irakban felekezeti háború tör ki, én viszont csak azon csodálkozom, hogy miért nem tört ki már korábban. Hiszen a szunnita terroristák évek óta számolatlanul gyilkolják a síitákat. Csak a 2004-es kerbalai robbantásos akciónak volt vagy háromszáz halálos áldozata, nem is szólva a kisebb merényletek máig tartó láncolatáról. A polgárháború szélére végül is a szamárrai síita kegyhely felrobbantása sodorta Irakot.
A muzulmán világ, amelyet mélységesen felháborítottak egy távoli ország lapjában megjelent karikatúrák, most hallgat. Úgy tűnik, ahhoz, hogy az emberek az utcára vonuljanak, valakiknek oda kell vinniük őket. Ám e valakik most nyilván úgy gondolják, hogy a dolog nem alkalmas a hangulatkeltésre. Hogy muzulmán belügyről van szó.
Persze nem mindenki beszél így. Ahmanidezsád iráni elnök reflexszerűen az Egyesült Államokat és természetesen annak szövetségesét, Izraelt sejti a háttérben. De vajon miért tenne keresztbe önmagának az Egyesült Államok, amely egyértelműen Irak pacifikálásában érdekelt?
Maguk az irakiak inkább az al-Kaidát, konkrétan pedig annak iraki helytartóját, Muszab al-Zarkavit vádolják. De vajon miért állna érdekében egy iszlamistának egy iszlám belháború? Nos, bár a Nyugat az al-Kaidát mindig is elsősorban önmaga elleni fenyegetésként tartotta számon, e szervezet legalább ilyen mértékben síita-ellenes is. Irakban a szunniták az amerikai megszállás nyomán elvesztették főhatalmukat, amely egyre inkább a többségi síitákra száll át. Ezért aztán a nemzetközi szunnita terrorszervezet ez utóbbiakat az amerikaiak cinkosainak tekinti. Merényleteivel egyrészt a „trónfosztás” miatti szunnita gyűlöletet fejezi ki, másrészt pedig azt a szándékot, hogy keresztülhúzza az Irak pacifikálását célzó amerikai szándékot. Egy felekezeti háború az anarchia állapotában tartaná Irakot, márpedig Afganisztán óta tudjuk, hogy az al-Kaida számára éppenséggel ez a legjobb táptalaj.
Hogy ezenközben éppen azok a muzulmánok pusztulnának, akiknek a nevében fellép, az a szervezetet láthatólag nem zavarja. Ha egyszer majd a történelem ítél az iszlamizmus felett, akkor – az európai fasizmussal együtt – feltehetően saját, legsötétebb epizódjai között fogja számon tartani.
Kepecs Ferenc
