Papp László Tamás 2006. február 26. 14:43
A polgári köröknek és a hasonló, néhány éve a jobboldal mindennapjait meghatározó szervezeteknek fogalmuk sincs arról, hogy a Fidesznek mi a szándéka velük. Szombat este Győrben jobb híján Csintalan Sándort hallgatták, de ettől sem lettek okosabbak.
A „Megtelt” táblát nem tehetnék ki, de nem sok szék marad üresen a győri Czuczor Gergely bencés gimnázium Dísztermében, amikor befut Csintalan Sándor. Az ajtónál perselyládika, az egyik rendező a Fidesz Női Tagozat gyűlésére hívó szórólapot osztogat. A hallgatóság korösszetétele drámaian hasonlít a tegnap az Egyetemi Csarnokban Gyurcsánynak csápoló baloldali szimpatizánsokra. Zömében nyugdíjas korúak, de azért a középgeneráció is jelen van. A fiatalság – rajtunk kívül – pár főre korlátozódik. Az épület bentlakásos kollégium is. Diákok vonulnak át libasorban a termen kezdés előtt, egyikük sem érez ingerenciát a csatlakozásra.
‘ El akartam menni a Gyurcsányra, hogy beszóljak neki, de az asszony lebeszélt – dörmög a hátunk mögött egy jó ötvenes aktivista.
Nem lettek tőle okosabbak. Csintalan Sándor (Fotó: fideszfrakcio.hu)
Bemelegítésnek a rendezvényt szervező NE-felejcs Polgári Egyesület hangadói szerveznek aláírásgyűjtést a Trianonra emlékező régi országzászló-emlékmű újbóli felépítésének érdekében. De az önkormányzati vezetés szerint az emlékmű koncepciója sértheti a szomszéd népek érzékenységét.
‘ „Csak hadd sértse!” – buzog tovább mögöttünk az örök elégedetlen. De az emelvényen beszélő hölgy azt bizonygatja, „mi nem vagyunk irredenták”. (Az előtérben könyveket árulnak. Az egyik kiadvány a „Mindent vissza” című revíziós irodalmi antológia. Kiadó: Gede Testvérek)
A közönség felpörgetésének céljából magnóról bejátsszák Balogh József szocialista polgármester a mementó tervét kritizáló nyilatkozatát. A tömeg zúgolódik, de kitörő füttykoncert nincs. A hangulat némiképp enervált. A jelenlévők rosszat sejtenek, már a sajtó is rebesgeti, Orbán ejtette a polgári köröket, mint a forró krumplit. Mondván, jó részük túl renitens és balhés a zökkenőmentes kampányhoz. Hogy a NE-felejcs egyesület vajon polgári kör, vagy sem, ugyanúgy homályban marad, mint hogy Helsinki nyugat-e. Tény, ama bizonyos köröket itt sem igen emlegetik. Kesergés nehezedik a teremre, mikor szomorúan konstatálják: Győr a rendszerváltás óta „bűnös város”. Tizenkét éve az MSZP adja a lord-majort, előtte meg az SZDSZ tartotta a gyeplőt. Nagy szégyen ez, hisz a megye amúgy inkább Fidesz-párti.
A szervezők próbálnak lelket önteni a kissé passzív tömegbe. Gyertyagyújtás a kommunizmus áldozatainak emléknapja tiszteletére, aztán bejelentik, március 7-én jön Szász Jenő udvarhelyi városatya. És a mai fő attrakció: Sándor, a Hír Tv nehézsúlyú megmondó-embere. A rendezőség papírlapokat ad körbe, amiken majd kérdések tehetők fel. Csintalan a mikrofonnál állva kóstolgatja a publikumot. A téma a választás. Kijelentése, hogy Dobrev Klára fenyegetési ügye műbalhé, csupán élénk bólogatást csal elő. De a Fábrytól vett poénra, miszerint Orbán vitára hívó ajánlatától „a Gyurcsány bugyija csokis lett és jaffás”, már kitör a nevetés. Az mondat pedig, hogy amennyiben a kormányfő vezeti az „56 utáni megtorlást, „Kádár János csak kifutófiú lehetett volna mellette”, harsány tetszésnyilvánítással jutalmaztatik. De aztán belaposodik a hangulati ív. Pedig a meghívott bedob még egy-két verbális féltéglát. Dávid Ibolya a „kártékony” jelzőt érdemli ki Csintalantól, ráadásul az MDF elnöke „mentális rokonságban” van Gyurcsánnyal, jelesül: mindketten belerángatják családtagjaikat a választásba.
Befutnak a kérdések. A vendég elégedetlen.
‘ Mindenki dolgozatot ír, alig van kérdés! – jegyzi meg. De arra a kevésre bő lére eresztve válaszol. Például a „miért szavaz rájuk az a sok hülye?” -féle felvetésre. Csintalan szerint nem szabad a megtévesztett túloldali kisembert lenézni. Még az USA-ban is a szegényellenes Bushra voksoltak a prolik. Az analfabétaképző liberális oktatáspolitika a bűnös, amelynél a kádári iskolarendszer is jobb volt. Az is oka még, hogy a társadalomnak nem a száz százaléka Fidesz-támogató, miszerint elmaradt a forradalom. Nálunk a „hálózat pártosodott”. A pártokat „a MIÉP-től az SZDSZ-ig elfoglalta az utódpárti elit”. A Fidesz az egyetlen kivétel, oda nem sikerült beszivárogni. A Csurkát Kuncze mellé rakó mondat nem igazán kelt rokonszenv-hullámokat. Arra is felkapjuk a fejünket, hogy az előadó „örül az uniós tagságnak”. Mégpedig azért, mert ha Brüsszel védőernyője nincs ott fölöttünk, Fletó bármire képes lenne.
Az egyik kérdező próbálja ráállítani Sándort xenofób vonalra, talán még egy kis zsidózás is beleférne („A Nyugat-Magyarországi Egyetem luxus diákszállót épít. Ugyan milyen hallgatóknak? Biztos nem magyaroknak!), de Csintalan passzolja az ügyet. Látja, többen már szálingóznak elfelé.
‘ Nincs jobb dolguk szombat este?” – kérdi, aztán feleletet nem is várva berekeszti a rendezvényt. A közönség csendesen szedelőzködik. Mást vártak. Arra a kérdésre, hogy „mi lesz, ha nem nyerünk?”, a polgári hírkanális frontembere nem azt felelte, hogy befellegzett a magyarságnak. („Semmi, dolgozunk tovább. Nem minden a politika.”) Érződik a hangulaton: Bayer Zsolt kéne ide. Vagy lehívni Lovas Istvánt.
„Én nem a Fidesz vagyok” – mondta Csintalan, amikor a kampánystratégia milyenségét kérték rajta számon. A mai rendezvényből is úgy tűnik, a párt kihúzta magát a polgári körök, egyesületek, gittegyletek alól. Kifelé menet látjuk, a könyveknél nagyobb a tolongás, mint a persely körül. Aki még nem tette, aláír. A hangulat nyugis, kicsit talán nyomott is. Félhomályos lépcsőházban kocogunk a kijárat felé. Tegnap, az MSZP-gyűlésen egy lelkes Gyurcsány-fan Fidesz-ügynököt gyanított bennünk a diktafon és jegyzetpapír láttán. Itt tán észre se vették. Kint szolid hóesésben oszlik szét a mezei had.
