Forrás: Népszava

Fejtő Ferenc

Engedjék meg, hogy egy anekdotával kezdjem, amelyet Mészáros Tamásnak, minap közölt cikke ébresztett föl bennem. 1974 áprilisában, miután a vértelen puccs megdöntötte Salazar fasiszta diktatúráját Portugáliában, kemény választási küzdelemből, a franciaorszagi emigrációból hazatért Soares vezetése alatt álló, a földalattiságból előlépő szociáldemokrata párt kapta a legtöbb szavazót (34,7% szavazattal), az ugyancsak erős Cunhal által vezeztett kommunista párt ellenében.

Mario Soarest, akit mint helyettes liceumi tanárt ismertem a párizsi emigrációban, nagy többséggel megválasztották köztársasági elnöknek. Kedves levélben értesített arról, hogy megválasztását részben nekem köszönhette, ami őszintén szólva kicsit meglepett. De akkor tudtam meg, hogy a szocialista párt választási kampányában nagy jelentőséget tulajdonítottak az 1948 -as prágai kommunista puccsról megjelent könyvem ismertetésének, amelyben részletesen fejtettem ki, hogyan sikerült a cseh kommunista pártnak minden szovjet katonai segítség nélkül, ámde a baloldali szocialisták és szakszervezetek támogatásával megdönteni a koalíciós demokrata kormányt. -Nos, írta Soares, a könyv terjesztésének fő eredménye volt, hogy fölvilágosította a portugál választókat arról, mi várna rájuk az egyébként magukat ugyancsak a fasizmus ellenségeként prezentáló, de alapjában véve Moszkva -hű kommunisták győzelme esetén.

Ennek a reputációnak köszönhettem többek között, hogy fölkeresett a legnagyobb liszaboni baloldali napilap főszerkesztője azzal a kérdéssel, hogy -mivel többi portugál fordításban megjelent könyveim alapján úgy voltam elkönyvelve a közvéleményben, mint egy szenvedélyes antikommunista,- hogyan egyeztetem össze, ezt, a szinte elvakúltnak látszó meggyőződésemet, azzal a ténnyel, hogy egyébként már évtizedek óta, mint a Francia Távirati Iroda szigorúan tárgyilagosnak tekintett hírmagyarázója voltam elkönyvelve?

Akkor megmagyaráztam neki, hogy0 a tárgyilagosság és a pártatlanság különböző viselkedési formákat kell hogy jelentsen egy történet-, vagy egy újságíró számára. Tárgyilagosnak lenni annyit jelent, mint a híreket és értesüléseket a maguk konkrét valóságában megfogni és értelmezni0 és a személyes érzelmeknek a tárggyal szemben nem kell helyet adni. Tárgyilagosan is lehet ilyen alkalmakkor pártatlannak lenni. De hogyan maradhat semleges és pártatlan atörténész, vagy újságíró, amikor a nácizmus és a demokrácia, vagy a jogállamiság és a proletár diktatúra vitájában kell állást foglalni.

Ami engem illet, azt hiszem a legnagyobb tárgyilagossággal írtam meg a leninizmus, vagy a népi demokráciák történetét. Tárgyilagosan elemeztem a nemzeti szocializmust és a szovjet bolsevizmust, de eszembe nem jutott a leninista terrort, a gulágot, vagy a német haláltáborokat, mint objektív, konkrét valóságokat ábrázolni.

Hogy közelebbi példát említsek, tárgyilagosan állapítottam meg, hogy egy Irving nevű, magát történésznek tartó imposztor, az osztrák bíróság előtt is váltig állította meggyőződését, hogy a zsidó népírtás valójában nem létezett, csak a zsidó cionisták képzeletében és propagandájában. Pártatlannak kellett volna maradnom, kívülállo és semleges szemlélőnek azzal szemben, hogy valaki, mint Irving, vagy magyarországi követői, váltig azt állítják, hogy a holocoszt zsidó kitaláció. Be kellene látnom, hogy szadad véleménynyílvánítás van egy országban, szabadon lehet írni és hírdetni, hogy a zsidók és a történészek azt állították, hogy a zsidókat ki kell írtani, vagy mint az iráni miniszterelnök, szabadon jelenti ki, hogy Izrael államát el kell törölni a föld színéről, hogy a zsidók ne uralkodhassanak többé a világban. Pártatlanul azt kellene állítanom, hogy tisztelni kell az illetők szabad véleményét, s még arra is joguk volna, hogy kijelentsék, a föld nem forog, hanem áll, amiota isten megteremtette. Az ilyen kérdeseket kérdést nem lehet tudományosan eldönteni, s pártosság volna kimondani, hogy a tudománynak igaza van, és az ellenkezője is lehetséges.

Ezért csodálkozom, amikor Magyarországon olyan emberekkel találkozom, akik pártonkívüliségre hivatkozva, semlegesnek monják magukat akkor, amikor az igaz ügy mellett kellene állást foglalni és a nyílvánvaló hazugságokat elutasítani.