Forrás: Magyar Hírlap

Ha ez a film kérdéseket vet fel, azok semmiképpen sem arról szólnak, szabad-e vagy sem vetíteni Németországban, Magyarországon vagy bármely demokráciában

A Farkasok Völgye: Irak című török filmalkotás arról szól, hogy vannak a jók, és vannak a rosszak. Harcban állnak egymással, de végül a Jó győz. Más szóval a törökországi filmgyártás eddigi legdrágább produkciója, a tízmillió dollárért forgatott, az amerikaiak megszállta Észak-Irakban játszódó háborús akciófilm ugyanazt üzeni a nézőnek, mint a hasonló természetű hollywoodi filmek nagy része. Sőt ugyanazt, mint ami Bush amerikai elnöknek is a véleménye: Irakban a Jó harcol a Gonosz ellen.

A felháborodás

Mégis, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, Heribert Rech, Baden-Württemberg belügyminisztere és még jó néhány, főként keresztény-konzervatív politikus azt követeli, hogy a török filmet vegyék le a német mozik műsoráról. Velük összhangban foglal állást egyebek között a Németországi Zsidók Központi Tanácsának vezetősége is, illetve sok közíró. A legnagyobb német tartomány, a kereszténydemokrata irányítású Észak-Rajna-Vesztfália azt kéri, hogy a mozik üzemeltetői és a filmterjesztők önkéntesen mondjanak le a várható további haszonról, s állítsák le a film vetítését. A legfrissebb fejlemény: az egyik nagy mozivállalat mától le is vetette filmszínházai műsoráról a Farkasok Völgyét.

A film németországi forgalmazója és egy sor – a paletta ezúttal nagyon színes – baloldali, valamint radikálisan jobboldali politikus és kommentátor, a német szabad demokraták, a liberálisok európa parlamenti csoportjának irányítója, illetve a berlini törökök központi szervezetének vezetősége viszont tiltakozik: a szólás, a művészet szabadságának eltiprására irányuló próbálkozásnak minősíti a keresztény jobboldal kísérletét. Mások, így a rendező, Serdar Akar, továbbá sok német publicista a kettős mércét kifogásolja: „Miért ez a nagy felhajtás most, miért nem tetszettek háborogni, cenzúráért kiáltani, midőn az amerikaiak csináltak ugyanilyen filmeket?” – kérdezik. Ez utóbbi egyébként a legtöbbször olvasható és hallható érv a film vetítése mellett ebben az egyre terebélyesedő, hamarosan minden bizonnyal egész Európára kiterjedő politikai, kulturális közéleti vitában, amely a jelek szerint a karikatúraháború folytatásának ígérkezik. S ez az az érv, amelybe szinte mindenki beletörődik.

Politikailag inkorrekt

Nézem a filmet, a Farkasok Völgyét. Dinamikus, izgalmas: harc, szerelem, erőszak. Tényleg, akár Hollywoodban is készíthették volna. De egy pillanatra azért álljon meg a menet. A film negatív hőse, a Gonosz: Sam. Egy szadista tábornok, az amerikai hadsereg egyik irányítója. Borzalmas kegyetlenkedéseihez, saját kézzel elvégzett gyilkosságaihoz a Szent Feszület előtti imádságaiból merít erőt. A Gonosz megtestesítője tehát egy buzgó, keresztény, hívő ember. S álljon meg a menet másodszor is: az „algonosz” egy a zsidókról szóló középkori, vagy a náci időkből származó gúnyrajzok alapján összegyúrt doktor. Amolyan huszonegyedik századi dr. Mengele. Aszerint különíti el egymástól a már többszörösen megalázott arab és török foglyokat, hogy melyiküknek mely szerve: mája, veséje, szíve lehet alkalmas tel-avivi, New York-i és londoni exportra.

Nem jut eszembe, mely amerikai és nyugati filmek ábrázoltak az elmúlt hatvan évben ehhez hasonló módon kegyetlenkedő ellenséget – etnikai, vallási alapon és indíttatásból. (Talán egyedül a németeket a második világháborús, a holokausztot ábrázoló filmekben, de azért még azokra is érvényes volt a hollywoodi alaprecept: ha már a negatív hős ázsiai, orosz, német, fekete bőrű, mindig fel kell tűnnie a vásznon egy pozitív ázsiainak, orosznak, németnek, fekete bőrűnek is. Ilyesfajta korrektségre való törekvés a Farkasok Völgyében felismerhetetlen: amerikaiak, keresztények, zsidók, mind gonoszak, arabok, törökök, muzulmánok, mind jók.)

Ezt a sarkalatos különbséget érzékelte, ezért emelte fel a szavát a film ellenében Edmund Stoiber és néhány társa. Ezért merték még azt is szóba hozni (micsoda bátorság kell ehhez manapság), hogy a nyilvánvaló és elítélendő amerikai túlkapások, kegyetlenkedések dacára Irakban alapvetően mégiscsak egy brutális diktatúra maradványai és a saját népüket terrorizáló fegyveresek ellen folyik háború. Azt is kifogásolják a „cenzúráért kiáltók”, hogy Törökországban a politikának illene elhatárolódnia e filmtől, legalábbis korhatárt szabnia annak megtekintéséhez. (Németországban először tizenhat éven aluliaknak nem ajánlották, néhány napja – a perpatvar nyomán – tizennyolc évre emelték a korhatárt.) Stoiberék tehát azt mondják, hogy a film keresztény és zsidóellenes érzelmeket kelt.

Nehéz e véleménnyel vitába szállnia annak, aki látta a filmet. Ám ők hozzáteszik azt is, hogy filmet be kellene tiltani.

Csak egy film

De miért is? Németországban a Farkasok Völgyét megnézték már vagy negyedmillióan, ám a mozikból szétáradó, főként török fiatalokból álló tömeg nem ment neki egyik követség épületének sem, nem égetett sem amerikai, sem izraeli zászlót, nem gyújtott fel sem katolikus, sem protestáns templomot, a zsinagógák is épek maradtak. Borítékolható: az égvilágon semmi kilengés nem történik ezután sem a film miatt. Azért nem, mert egy szólás- és alkotói függetlenségen alapuló, a szabadság által szült és nevelt rendet nem ingathat meg egy mégoly igazságtalan, rosszindulatú, csúsztatásokkal telített mozi.

Ha ez a film kérdéseket vet fel, azok semmiképpen sem arról szólnak, szabad-e vagy sem vetíteni Németországban, Magyarországon vagy bármely demokráciában. Az igazi probléma nem nálunk keresendő, hanem ott – például Törökországban -, ahol a politikai elit egy része hazafias kötelességnek nevezi a film megtekintését.

Zentai Péter

a Magyar Rádió berlini tudósítója