Papp László Tamás 2006. február 23. 08:05
Örvendetes fejleménynek tartom, hogy 1945 óta a zsidógyűlölők elsöprő hányada nem büszke az Endlösungra, hanem tagadja. Ez ugyanis bizonyítja: a soá olyan embertelen iszonyat volt, amit még a legkérgesebb szívű újnácik sem mernek nyíltan bevállalni.
A David Irvingre osztrák bíróság által első fokon kimért ítélet óta a publikumot ama dilemma foglalkoztatja, jogunk van-e nyilvánvaló dolgokban is kételkedni. Továbbá: szabad-e évekre börtönbe csukni valakit azért, mert állhatatosan tagad egy napnál is világosabb igazságot. A véleményszabadságot fontos értéknek tartó demokraták válasza minderre csak az lehet, hogy a holokauszt-tagadókat elítéljük és megvetjük, de mindent elkövetünk azért, hogy korlátozás nélkül hirdethessék kegyeletsértő, hazug tanaikat.
A tolerancia ugyanis nem arról szól, hogy nagylelkűen megengedjük, hogy a fülünknek kedves beszédek elhangozhassanak, de ha valami (amúgy jogosan) borzolja idegeinket, rögvest karhatalom után ordibálunk. Ennyit az elvekről.
*
Ami a gyakorlatot illeti: biztos, hogy az euroatlanti civilizációnak a legrosszabbkor jött az Irvinget elkaszáló verdikt. Hetek óta bizonygatja publicisták serege a Mohamed-karikatúrák apropóján, hogy pluralista államban bármit lehet kritizálni, fikázni, megkérdőjelezni, és jó lenne, ha ezt a muszlim világ is respektálná. Ugyanakkor sittre vágunk egy tudománytalan baromságokkal házaló öregurat. Ennek az üzenete annyi, hogy az iszlám hívők érzékenységét lehet bántani, a zsidókét nem.
Csakhogy ez így nem megy. Ha Európának fontos a világnézeti semlegesség, nem tarthat érvényben ilyet lehetővé tevő jogszabályokat. Ez ugyanis pont az antiszemiták malmára hajtja a vizet, akik eztán mártírként bálványozzák majd Irvinget. Mi több, arról beszélnek majd, hogy a Moszad utasítására el akarják hallgattatni az új Galileit, mert cáfolni nem tudják.
A nácik által irányított genocídium tudományosan sokszor bizonyítást nyert. Márpedig a tények ereje abban rejlik, hogy minden hamisítás, dacos tagadás bumerángként pattan vissza róluk. A cáfolhatatlan hitelességű faktumok nem szorulnak rendőri védelemre, ami evidens, annál felesleges a törvényi megerősítés. Arról sincs btk-paragrafus, hogy a gravitáció tény, amit nem szabad tagadni.
Különben pedig igazságtalan, hogy a különböző népirtások tagadói között esélyegyenlőtlenség mutatkozik. Nem fair, hogy a gázkamrák vitatása rabosítást eredményez, de a Pol Pot bűneinek oroszlánrészét tagadó Noam Chomsky megússza. Ahogy nem kattan bilincs az örmények elleni tömeggyilkosságot kétségbevonó török politikusokon, a Deir Jaszin-i vérengzést kitalációnak minősítő ultraortodox cionistákon, a Benes vétkeit hazugságnak minősítő cseh sovinisztákon sem.
Félreértés ne essék: ne is kattanjon. Mindenkinek joga, hogy torz, képtelen és bizarr fantazmagóriákban higgyen. És hangot is adjon nekik. Jómagam inkább örvendetes fejleménynek tartom, hogy 1945 óta a zsidógyűlölők elsöprő hányada nem büszke az Endlösungra, hanem tagadja. Ez ugyanis bizonyítja: a soá olyan embertelen iszonyat volt, amit még a legkérgesebb szívű újnácik sem mernek nyíltan bevállalni.
*
És ha már témánál vagyunk, oszlassunk szét egy közkeletű tévhitet. Az ítélet hazai kommentálása során egyesek rögtön elkezdték lobogtatni az 1947-es párizsi magyar békeszerződés képzeletbeli példányát. Mondván, hogy az lehetőséget ad a pronáci igehirdetés büntetőjogi szankcionálására, így nálunk hasonlóképpen kéne bánni Irving szellemi klónjaival. Valójában a békeokmány annyit mond, hogy Magyarország „a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy a népet megfossza demokratikus jogaitól”. Helyes, amennyiben egy párt működése alatt kisebbségeket tettleg bántalmaz, erőszakos hatalomátvételre készül (vagyis szabadságjogokat tipor), csapjon le rá az NBH. De ha csak szájal, legyen jussa önnön perverz idiotizmusához.
Mellesleg a szerződés némelyik pontja olyan ásatag, hogy a molyok is undorral köpnék vissza. Például az, mely tiltja a háborúban győztes nagyhatalmakkal szembeni „ellenséges propagandát”. Ha ezt komolyan vesszük, akkor Putyin elnök vitriolos bírálói mehetnének a rács mögé. Jó lenne hát nem bedőlni az Irving-ügyben is felcsapó politikailag korrekt hisztériának. És a véleményszabadság híveiként reménykedjünk a (sajna nem túl valószínű) másodfokú felmentésben.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
