Tallián Miklós 2006. február 22. 08:05
Ki kell állni egy liberális-konzervatív, szűkszavú alkotmányért, amely az intézmények jogait határozza meg korlátozó szellemben, nem pedig a más által termelt javakból való részesedésről rendelkezik. A lényegi kérdés (megint csak) az: milyen Európát akarunk?
Az Európai Parlament első olvasatban elfogadta a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvet, közkeletű nevén a Bolkestein-direktívát. Pontosabban: az eredeti tervezet szinte értelmetlenségig hígított változatát. Nem csoda, hogy a konzervatív és a liberális frakciók elégedetlenek.
Ez a normaszöveg garancia arra, hogy a szabad szolgáltatásnyújtás nem valósul meg a gyakorlatban, a legtöbb vállalkozó számára csak távoli elméleti lehetőség marad. Mi mást biztosítana a rengeteg, tagállami kézben hagyott felesleges szabályozó? A különféle konstrukciók egyetlen valódi célja: nemzeti hatáskörben megalkotott „kreatív” követelményrendszerrel lehetővé tenni az irányelvvel tökéletesen ellenkező gyakorlat fenntartását. Magyarul: védekezni az elhíresült lengyel vízvezeték-szerelők ellen.
A huzakodás, egyezkedés és a szinte elvtelen kompromisszum eredményeképp megszületett döntés árulkodik az EU állapotáról is. A lényegi kérdés ugyanis (megint csak) az: milyen Európát akarunk?
*
Megelégszünk a jelenlegi Európával? Ahol Brüsszel semmi mást nem jelent, mint egy újabb magas hivatalt, amely esetleg még a kormánynak is adhat körmöst? Ahol Európa egy arctalan kassza, és a lényeg, hogy minél jobban jöjjünk ki az osztozkodásból? Ahol az EU szerepe leginkább értelmetlen szabványok kidolgozása, valamint a tömeggyilkosokkal szemben alkalmazott bánásmód politically correct voltának ellenőrzése? Ahol kulturális közösségnek hazudjuk, ha néhány egyetemi hallgatót méltóztat fogadni egy-egy külföldi ország, de tanulmányai végeztével dolgozni nem engedik? Ahol dicséretes és védelmezendő sokszínűségnek tartjuk az egyszerű bunkóságot, szabadosságot és műveletlenséget?
Ahol dicséretes, ha a 21. században kiszorítjuk a közéletből és a döntéshozatalból a rációt és a tényeket, és marxista elmélettel helyettesítjük a Newton-törvényeket? Ahol büszkék vagyunk művészi teljesítményünkre, valójában mégsem tudunk elszakadni a 3. birodalom és Aczél elvtárs kultúrpolitikai elképzeléseitől? Ahol szociális jognak hazudjuk, hogy nem kell dolgozni, helyette elég tüntetni a 36 órás munkahét ellen? Ahol a szegények felzárkóztatása alatt azt értjük: inkább roppanjon össze a gazdaság a szociális juttatások fedezetéül szolgáló adóktól, de nem hagyjuk, hogy bárki is képessé váljon a már megszerzett pozíciók veszélyeztetésére? Ahol sajtószabadságról beszélünk, valójában csak azok rovására szabad megjegyzéseket tenni, akikről biztosan tudjuk, hogy nem ütnek vissza? Ahol úgy gondoljuk, Izrael a világra leselkedő legnagyobb veszély, a zsidók természetes környezete pedig Brooklyn? Ahol mindent egy axióma szab meg: nincs jó és rossz, igaz és hamis?
Ha a fenti kérdésekre igennel válaszolunk, nyugodtan mehetünk az utcára tüntetni az elfogadott irányelv ellen, a progresszivitás jegyében, nyakunkban a legyőzhetetlen béketábor jelképeivel. Ha azonban úgy gondoljuk: szükséges a változás, akkor ki kell állni a Bolkestein-direktíváért.
*
Ki kell állni egy liberális-konzervatív, szűkszavú alkotmányért, amely az intézmények jogait határozza meg korlátozó szellemben, nem pedig a más által termelt javakból való részesedésről rendelkezik. Meg kell értetni a vezetőkkel, hogy a kulturális sokszínűséget nem miniszterek csereüdültetése jelenti. Rá kell ébreszteni a vállalkozókat és helyi hatóságokat, hogy bizony mindenki nyithat cukrászdát Bécsben, divatszalont Párizsban, pizzasütödét Rómában. Európa hazai pályának számít, egységes szabályokkal.
A belső reformokkal együtt le kell számolni a jelenlegi provinciális külpolitikával is. Komolyan vehető diplomáciai apparátusra és ütőképes katonai erőre van szükség, világbékét ígérgetni csak a szépségkirálynőknek kötelező. Az uniós külpolitikának minden eszköz bevetésére készen kell állnia, és ebben támogatni egyetlen hosszú távú, stratégiai szövetségesét. Igen, az USA-t, nem pedig Castrot, Chavezt, vagy valami hasonló alvilági figurát.
Az Unió túlságosan távol van az „egyszerű emberektől”? Keressük ki az Európai Parlament magyar képviselőinek listáját, és ha élhető Európát szeretnénk, bíztassuk őket a direktíva eredeti változatának támogatására! Vajon fennakad a nép szava a spamszűrőn?
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
