Forrás: NOL

Gesztusklub

Népszabadság * P. Á. G. * 2006. február 22.

Korán reggel, amikor még félálomban nyomogatja az ember a tévé gombjait, hogy megtudja, mi újság a világban, amikor csak morcos politikusokat vagy bugyuta dalocskákat hallhat, egyszer csak felbukkant két lány. A „kintiekről”, meg a „bentiekről” beszéltek, arról, hogy az állami gondozottakat hamarabb megbélyegzik, mint azokat, akik családban élnek. A két lány filmet csinált a „bentiek” vágyairól, gondolkodásáról, beszélt nekik Oláh Ibolya és Kálid Artúr a kapaszkodóikról, csak egy-két mondatot, de attól is már szeretni lehetett őket, meg a két lányt, aki vágyik a kinti világba, meg fél is tőle.

És utána jött egy nyugodt, higgadt, kedves, bölcs teremtés, Bárdos Katalin pszichológus, aki nagyon ismerősnek tűnt: ő Virág Teréz pszichológus lánya, azé a Virág Terézé, aki Magyarországon elsőként ismerte fel, hogy a holokauszt túlélőinek gyerekei, unokái is magukban hordják a szülők, nagyszülők kínjainak nyomait. Akkor is, ha mindenről hallgatni próbáltak, hogy megszabadulhassanak a fájdalmaktól. Egy fiatal, szép énekesnő, Bíró Eszter, akinek 40 rokona veszett el, és megtapasztalta, milyen, ha ereiben zsidó vér van, azt mondta: Tartozom nekik azzal, hogy az vagyok, aki vagyok.

Ezt mondta, kora reggel egy tévécsatorna Novák Péter műsorával, eldugva, de aki véletlenül ébren volt, mégiscsak hallhatta.

Igazi erősségünk a türelem. (Milton)