Forrás: NOL

Népszabadság * Czene Gábor * 2006. február 22.

Könnyen lehet, hogy a Mazsihisz aláírásgyűjtést szervez az aláírásgyűjtés ellen. Attól függ, mi lesz a sorsa annak a kezdeményezésnek, amelynek célja a zsidóság nemzetiségként való elismertetése.

Az egyik budapesti kávéház belső termének legbelső asztalánál vagyunk. Hetente kétszer, délután öt órától este hétig ide várják azokat, akik támogatni szeretnék a zsidóság nemzeti kisebbséggé nyilvánítását. Ezer érvényes aláírást kell két hónap alatt összeszedni.

Ezen az estén csupán öten jelentkeztek. Szegő András vállalkozó, az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezője ennek ellenére nincs elkeseredve. Előbb az Országos Választási Bizottság, aztán az Alkotmánybíróság jóváhagyására volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődhessen az aláírások gyűjtése. Az ezer támogató aláírás ráadásul önmagában semmire sem garancia. A döntő szót az Országgyűlés mondja ki, ám előtte a parlament köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását. Az akadémia azt vizsgálja, hogy a zsidóság megfelel-e a kisebbséggé nyilvánítás törvényi feltételeinek, annak, hogy kultúrája és hagyományai megkülönböztetik a lakosság többi részétől.

Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy kellő számú aláírás esetén a parlament elutasítsa a kezdeményezést. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke viszont korábban kijelentette, hogy nem lenne se célszerű, se bölcs döntés, ha a parlament nemzeti kisebbségi státust adna a zsidóságnak. Véleményét változatlanul fenntartja, és biztosra veszi, hogy a Mazsihisz akaratával szemben nem lehet a zsidóságot nemzeti kisebbségként bejegyeztetni. Feldmájer hangsúlyozta, hogy adott esetben a megfelelő parlamenti fórumokon is kész kifejteni álláspontját, és könnyen elképzelhető, hogy a Mazsihisz vagy más zsidó szervezet tiltakozó aláírásgyűjtést indít a kezdeményezés ellen.

Suchman Tamás szocialista képviselő minden bizonnyal a következő parlamentnek is tagja lesz. Helyzete azért sajátos, mert nemrégiben a Mazsihisz alelnökévé is megválasztották. A zsidóság kisebbségi bejegyzéséről azonban nem a Mazsihisz alelnökeként és nem az MSZP politikusaként, hanem – mint mondja – a holokausztot túlélő szülők gyermekeként kíván nyilatkozni. Elvileg nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy egyszer majd nemzeti kisebbség legyen a zsidóság, de az idő még nem érett meg erre: hisz a magyar társadalom és világ szembenézése a holokauszttal hatvan év után kezdődött meg igazán. Suchman gyanúja szerint a kisebbségi kezdeményezés olyan emberektől ered, akik úgy gondolják, hogy jelenleg nem a megfelelő szerepet töltik be a zsidó közéletben. A megvalósítás – folytatta – beláthatatlan következményekkel járna, a holokauszt túlélői azt éreznék, hogy ismét megbélyegzik őket zsidóságuk miatt. Lehet, hogy ez nincs így, de tekintettel kell lenni azok érzékenységére, akiknek az elszenvedett borzalmak örökre beleégtek a testükbe és a lelkükbe.

Mások szerint nem helyénvaló ebben a vitában a holokauszttal érvelni. Ágy látja ezt az a 72 éves férfi is, aki szintén aláírta az ívet. Annak idején – meséli – az utolsó pillanatban sikerült elszöknie a nyilasok elől. Nagyon kevésen múlt, hogy ne legyen egyike azoknak az áldozatoknak, akikre ma a Duna-parton kiállított vascipők emlékeztetnek. Meg akarták ölni, de ő életben maradt. Istenhitét azonban elvesztette. Amikor azt kérdezem, miért nem vállalja az arcát és a nevét, csak annyit válaszol: ebben az országban soha nem lehet tudni.

Gyakran még a családtagok között sincs egyezség arról, hogy jó lenne-e, ha a zsidóságot nemzeti kisebbségként ismerné el a parlament. A minap például egy idős zsidó házaspár érdeklődött, de az ívet végül csak a feleség írta alá. Mindent megtett, de hiába. A férjét nem sikerült rávennie.