Forrás: Heti Válasz

Lipcsey Andersson Emőke, vilag@hetivalasz.hu

Európa, miközben csitítaná a muszlimok felháborodását, egyre kevesebbet törődik saját kultúrájának alapjával. És egyre kevesebben értik, mit is jelent a vallási meggyőződés.

Február 5-én csendes tüntetést tartottak Koppenhágában, ahol több ezer dán polgár és arab országokból származó bevándorló együtt állt ki a konfliktus békés megoldásáért. Egy fiatal mohamedán lány ekként kommentált a sokaságból: „Itt nincs meg az az erős keresztény hit, ami elősegítené az iszlám világ reakciójának jobb megértését. Reménytelennek tűnik minden magyarázkodás a dán barátnőim előtt.” Szerinte tehát valamilyen mély vallásos meggyőződés kell ahhoz, hogy a karikatúrákban felismerjük a sértőt. Ám ha nem szabad az iszlámot bántó gúnyrajzot közreadni, akkor a mohamedánoknak miért lehet a zsidó vallást kigúnyoló rajzot publikálni, vagy miért lehet művészet címén olyan kiállítást rendezni, amely Jézust homoszexuálisnak mutatja be? A válaszadás igénye nélkül nézzünk szét Európában, saját házunk táján.

A mohamedán világban ismeretlen fogalom a szekularizáció, az elvilágiasodás. Sok nyelvben még szó sincs rá, s az iszlám mindenek fölött áll. Joseph Weiler, a New York-i Egyetem jogászprofesszora, az európai országok törvényeinek szakértője szerint a többség vallása Európában ma a szekularizáció. Weiler ennél tovább is megy, s az antiszemitizmus vagy az iszlamofóbia mintájára megalkotja a krisztofóbia fogalmát, melyet először 2003-ban, a keresztény Európáról írott könyvében használ. Szerinte Rocco Buttiglione uniós meghurcoltatása kiváló példa Európa kereszténységtől való félelmének. A gyakorló keresztény számára a homoszexualitás bűn. Mivel Buttiglione gyakorló keresztény, ezt a meggyőződését ki is fejtette az őt meghallgató bizottság előtt. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy EU-biztosként természetesen minden emberi jogot megvédelmezne, így a homoszexuálisokét is. A bizottság azonban a személyes meggyőződéséről kérdezte, s Buttiglione válasza óriási felháborodást váltott ki, nem is választották meg EUbiztosnak – fejtegette Weiler. „Képzeljük el, ha Buttiglione zsidó vagy mohamedán lenne, s ugyanezt a kérdést tették volna fel neki a homoszexualitásról – ugyanazt mondta volna, hogy vallásos meggyőződése szerint bűn. Ez azonban nem váltott volna ki hasonló mértékű felháborodást. Ha azonban egy keresztény vallásos látásmódjáról van szó, akkor teljesen elfogadott azt oly módon támadni, ahogy az Európában elfogadhatatlan lenne, ha valamilyen más vallás vagy etnikum az érintett” – fejezte be az eszmefuttatást Weiler, aki egyébként ortodox zsidónak vallja magát.

A Buttiglione-eset és a Mohamed-karikatúrák kapcsán egyre több ellentmondásra bukkanunk, s a szólás- és sajtószabadság útvesztőjébe is bepillantást nyerünk. A gúnyrajzokat publikáló európai sajtó, illetve a politikusok egy része a szólás- és sajtószabadságra hivatkozva teljesen jogszerűnek tartja a karikatúrák megjelenését, bár kissé kényelmetlenül érzik magukat, mert mégiscsak egy hatalmas vallási közösséget sértettek meg, amelynek Európában kisebbségben élő tagjaival szemben toleranciát illik mutatniuk. Buttiglione azonban „csupán” keresztény, nem szólhatott szabadon, hiszen személyes, vallásos természetű meggyőződéséért megbüntették. Vannak tehát vélemények, amelyeket egyes médiumokban ki lehet fejteni, másokban nem, vannak elfogadott álláspontok, és vannak kifejthetetlennek bélyegzett, nevetségessé tett vagy egyenesen üldözendő vélemények. Hogyan is állunk akkor Európa büszkeségével, a szólás- és sajtószabadsággal?

De térjünk vissza Weilerhez, aki szerint az európai alkotmány előszaváról folyó vita is a krisztofóbia példája. Mint ismeretes, az alkotmány előszavából kimaradt az Európa kereszténységére való utalás, s ezt Weiler helyteleníti: „Sokszor feltették a kérdést, hogy gyakorló zsidó létemre hogyan támogathatom a kereszténységet? Válaszom a következő: nem gyakorló zsidóként és nem személyes vallásos meggyőződésből támogatom, hanem mint az európai alkotmányok szakértője”.

Weiler, bár tisztában van vele, hogy erős kifejezést használ, mégis a kereszténység gettóba helyezéséről beszél. Szerinte érthető, ha a Vatikán az antiszemitizmust, az iszlamofóbiát és a krisztofóbiát azonos kategóriába szeretné sorolni: „A szekularizált Európában ugyanis védeni kell a kisebbségben lévő etnikai vagy vallási közösségeket, a zsidókat vagy a mohamedánokat, de senki nem védi az egykor többséget alkotó keresztényeket. Ezenkívül őket ma a világ több országában is üldözik, pédául Szudánban, Kínában. Egyetlen más olyan vallás sincs ma, amely annyi üldöztetésnek és diszkriminációnak lenne kitéve, mint a keresztényeké” – érvel Weiler.

A Mohamed-karikatúrák, a zászlóégetés, a vélt vagy valós szólásszabadság védelme, egy biztosjelölt kálváriája mind csak jelenség, gesztus, de vajon mi rejtőzik mögötte?