Forrás: Népszava

Kilenc évig tartott, amíg Tal és Avital Jaros-Hakak elérték, hogy a bíróság engedélyezze bejegyzésüket házastársakként. A két leszbikus asszony tizenhét éve él együtt közös háztartásban. Ez alatt az idő alatt három gyereket szültek – az egyik kettőt, a másik egyet. Mindegyiket – ismeretlen donortól – mesterséges megtermékenyítése által. A ma tizenöt éves Harelt, a tizenegy éves Jahelt és a kilencéves Juvalt közösen nevelték.

Nagy gondjuk az volt, ha egyikük meghal, a gyermekvédő hatóságok nem ismerik el a másik élettárs jogát tovább nevelni az elhalt asszony gyerekét. Ennek elhárítása érdekében kérték, hogy ismerjék el gyámságukat az élettárs gyereke, illetve gyerekei fölött, amit 1999-ben el is értek. Ez azonban nem jogosította őket fel az élettárs gyerekeinek örökbefogadására. Erre csak akkor lett volna mód, ha hivatalosan házastárssá nyílvánítják őket. Az alsóbb fokú bíróságok elutasították kérésüket, az ügy végül a Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol kibővített, kilenc tagú bírói testület tárgyalta meg. A Legfelsőbb Bíróság értelmezése értelmében az izraeli törvény engedélyezi az egynemű élettársaknak a gyerekek örökbefogadását – egyetlen feltétellel: ha ez a gyerek javát szolgálja.

Ezután került az ügy vissza a szociális és családi ügyekkel foglalkozó bírósághoz, amely megadta az engedélyt az élettársak házastársakká nyílvánítására és egymás gyerekei örökbefogadására. A bejegyzést azonban mégis el kellett halasztani: az örökbefogadási okmányokban ugyanis csak egyrészt „apáról”, másrészt „anyáról” van szó. Új okmányokat kell rendelni, amelyek szerint az egyik anya örökbe fogadja a másik anya gyerekét. A gyerekek egyébként soha nem tettek különbséget „biológiai” és „fogadott” anyjuk között. A kilenc éves Juval örömmel mesélte: „Az iskolában mindig azt mondták nekem az osztálytársaim, hogy nem lehet két anyám, mert anya csak egy van. De most már bebizonyíthatom nekik, hogy anyából kettő is lehet!”

Yehuda Lahav, Tel-Aviv