Forrás: Népszava

Szép arcú kislány volt. Az apró anyajegy leheletnyi szépségtapaszként ült az arcán, sűrű, szőke göndör haja puhán omlott a vállára. A tehetséggondozásról szóló sajtótájékoztatón találkoztunk, ahol a miniszterelnök és az oktatási miniszter arról az összefogásról adott számot, amellyel százezer tehetséges fiatal jövőjét kívánják biztosítani. A kislány első éves kommunikáció szakos hallgató, a jobboldali tévé gyakornoka nyílt, őszinte tekintettel fordult felém, és azt mondta nagyon utálja az oktatási minisztert, mert ő személy szerint is szenvedő alanya volt a kétszintű érettségi rendszer bevezetésének. „Senki nem tudott semmit, a tanárok se, mindenki összevissza beszélt. Folyton csak módosítgattak.” Úgy folytatta, Magyarnak már rég le kellett volna mondania, de nem fog. Mert közéjük tartozik. Hogy kik közé? Nos, a miniszternél csak az SZDSZ „Jöjjön el az én országom” plakátját utálja jobban. Abban minden benne van. A színvilága, kék-fehér, ami, ugye, megegyezik az izraeli állami zászló színével, és ez mindent elárul. A szlogen pedig önmagáért beszél. Mert abban a pártban sok a zsidó. Ma Magyarországon mindenütt „ők vannak hatalmon”. Persze, hogy itt akarják létrehozni az új Izraelt, mert a saját országukból menekülniük kell. Épül is nekik a lakótelep „Izbégen”, ahol olyan drágák a lakások, hogy csak ők tudják megvenni. A Bevándorlási Hivatal kérdőívén pedig van a nemzetiségre rákérdező „egyéb” kategória. Az a zsidóknak van fenntartva. A betelepülők hatvanhét százaléka az. Mind idejönnek. „Ötven éve hajtják már be rajtunk a holocaustot.” Pedig ott se csak a zsidók pusztultak, sokkal több volt a más nemzetiségű. Azt mondja, tanult a holocaustról, a gimnáziumban minden nap volt történelem óra. Amikor a holocausthoz értek, a tanár azzal kezdte, ne érezzék magukat felelősnek a történtekért. Nos, ő nem is érzi. Csak azt nem érti, hogy miért fogják rá azonnal, hogy antiszemita, amikor ő csak az igazságot mondja…

Tíz éves lehettem, amikor otthon véletlenül a kezembe került a Dr Mengele boncoló orvosa voltam című könyv. Azt hittem, a szexről szól, azért dugdossák előlem. Mikor elolvastam, napokig sírtam. Akkor azt ígérte az unokatestvérem, az, amit a könyvben leírtak soha többet nem fordulhat elő. Soha többet?

Millei Ilona

Millei Ilona