Eperjesi Ildikó 2006. február 14. 08:05
Az oroszoktól vásárolt légvédelmi rendszer őszre hadrendbe áll az iráni atomlétesítmények körül. Amerikai segítséggel vagy anélkül: az iráni atomlétesítményeket eliminálni kell.
Nem mehetnek ketten egy úton anélkül, hogy meg ne egyeznének – tartja egy régi bölcs mondás. A nyugati demokráciák most mégis azt gondolják: egy úton járhatnak az arab-iszlám világgal, holott alapvető értékeinkben sem tudunk megegyezni. Vagy ha mégis erőltetjük az egyezséget, az – hajthatatlansága miatt – csak az iszlám civilizáció szájíze szerint történhet.
A karikatúra-botrány mellett ékesen jelzi ezt az is, ahogyan az iráni parlamenti küldöttséget nemrégiben az uniós intézményekben, Brüsszelben fogadták. Amikor a perzsa delegáció tagjai – egytől egyig férfiak – nem voltak hajlandók kezet fogni a magas rangú uniós hölgyekkel (tiltják a vallási hagyományok), akkor a botrányszagú helyzetet a házigazdák úgy oldották meg, hogy a vendégek jogait hangsúlyozták. Még jó, hogy csadorba nem öltöztették Benita Ferrero-Waldnert, a külkapcsolatokért felelős biztost.
*
A dán karikatúrák nyomán kirobbant muzulmán őrjöngésekre a Nyugat vegyesen reagált, ami jelzi, hogy nincs minden rendben a demokráciák immunrendszerével. Érdekes módon a „civilizációk harcába” lassan belefáradni látszó angolszász világ hangsúlyozta leginkább a Mohamed-rajzok megjelenése miatti muzulmán sérelmek jogosságát, és papolt a sajtószabadsággal való visszaélésről.
Az iraki háború miatt elhasználódott britek mellett most a muzulmán világgal folytatott sefteléseikről, és elvtelen kompromisszumaikról híres franciák és németek igyekeznek rábírni az iráni iszlám köztársaságot: álljon el az atombomba gyártásától. Az uniós hármak bíznak a szép szó erejében, diplomáciai megoldást keresnek ott, ahol ideológiai háború zajlik. A Teheránt irányító mullahoknak ugyanis jól jönne az atombomba ahhoz, hogy egyrészt bizonyítsák vallásuk felsőbbrendűségét, másrészt hogy idejében visszariasszanak mindenkit, aki kívülről rendszerváltozást kezdeményezne Iránban.
Az európaiak eddig a Kínával szemben folytatott taktikát próbálták alkalmazni a perzsa állammal fenntartott kapcsolatokban is: úgy vélték, a kereskedelem szabadsága az iráni teokratikus rendszer liberalizálásához vezet. 2000 és 2005 között az EU-iráni szállítások értéke megháromszorozódott, eközben a mullahok rendszere bekeményített: még jobban üldözi az ellenzéki újságírokat, és még inkább igyekszik levadászni a nyugaton élő disszidenseket. Ráadásul dollármilliárdokat költ fegyverkezésre.
Ugyanígy nem vezethetnek eredményre az atomprogramról folytatott tárgyalások sem. Persze nagy diplomáciai győzelemként adják majd el, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa véletlenül szankciókat vezet be, például nem mehetnek el az iráni focisták a németországi vébére. Vagy azt, ha a perzsák beleegyeznek abba, hogy Oroszországban dúsítsák az urániumot, miközben számos atomlétesítményükben titokban tovább dolgozhatnak az atomfegyver előállításán.
*
A napokban napvilágra került, hogy az Egyesült Államok a terror elleni háborúban újabb front megnyitását tervezi, Irán ellen. Egyrészt mivel Teherán a síita terrorszervezetek lelkes támogatója, másrészt a mullahok atomprogramja, és az iráni elnök Izraelt létében fenyegető kirohanásai miatt. Ha mindez mégis puszta fenyegetés maradna, akkor ismét csak Izraelnek kell elvégeznie a piszkos munkát, mint ahogyan tette 1981-ben, az iraki atomerőmű lebombázásakor. Persze a mostani helyzet jóval bonyolultabb, hiszen az irániak legalább egytucatnyi, többnyire földalatti atomlétesítménye szétszórva található az országban.
Egy mostanában nyilvánosságra került vizsgálat eredményei szerint az izraeli katonai vezetés 25 éve nem rendelkezett pontos adatokkal sem az osziraki atomlétesítményről, sem arról, milyen visszhangja lesz az akciónak. Nem lévén más választás, belevágtak a légitámadásba, és alkalmazták a Begin-doktrínát, a megelőző csapás elvét.
Az oroszoktól vásárolt légvédelmi rendszer őszre hadrendbe áll az iráni atomlétesítmények körül. Amerikai segítséggel vagy anélkül, az iráni atomlétesítményeket mindenesetre eliminálni kell, még mielőtt Izraelt valóban letörlik a térképről. Addig a Nyugatnak el kell döntenie, kinek az oldalán áll: értékeit és polgárai életét félti-e, vagy teret enged a radikális iszlám zsarolásának.
