Forrás: Heti Válasz

6. évfolyam 6. szám, 2006.02.09.

A mozlimok dühösek. Vérig sértették őket, és bár kérték, elégtételt sem kaptak. Nekik törvény tiltja Mohamed ábrázolását, az általuk kereszténynek látott Európa egyik újságja mégis gúnyrajzot jelentetett meg róla. Országaik magyarázatot, elhatárolódást követelő nagykövetei merev elzárkózást kaptak válaszul. A dánok liberális miniszterelnöke a szólásszabadság korlátozhatatlanságára hivatkozva utasította el a kérést.

A súlyos incidensek mégis csak akkor robbantak ki, amikor néhány hónap elteltével Norvégiában is felbukkantak a tiszteletlen rajzok.

Ma dán, norvég zászlók égnek majd minden muzulmán országban, s van, hol a nagykövetségek is lángba borultak.

Békésebb időkben gyorsabban simulnának az indulathullámok, de most békétlen idők járnak. Irakban és Afganisztánban idegen kultúrák ereje igazgat, Irán körül forr a levegő. A palesztinok is egyre türelmetlenebbül akarják saját országukat. A pohár csordultig. Az iszlám vallás fanatikus hívei úgy érzik, hogy a keresztények semmibe veszik, megalázzák őket. Sem gazdag kultúrájukra, sem erős hitükre nincsenek tekintettel, s ha istenükért, s prófétájukért sem harcolnak meg, az önfeladók végzete köszönt rájuk.

Védik hát Allahot és Mohamedet, s védik mindazt, ami ők maguk. Kétségbeesetten, sarokba szorítottan, méltányolhatatlan dühvel és elítélendő vehemenciával. Tűzzel és vassal.

Európa értetlenkedik.

A hitehagyott, keresztény-zsidó kulturális megalapozottságát alkotmányától távol tartó, tekintélyeit romboló földrész képtelen helyén kezelni a bajt. Állami vezetők és médiumok a sajtószabadság eszményét pajzsként maguk elé tartva ítélik el az egyre fenyegetőbb, egyre durvább tiltakozást.

Életet egy rajz miatt?

Akik hittel vallják a hír szentségét és sérthetetlenségét, érzéketlennek tűnnek mások hite és szentsége iránt. A tolerancia szószólói mint őrültre tekintenek egy másként gondolkodó közösségre. Pedig az mást sem tesz, mint nem hagyja eltéríteni magát hagyományaitól. Megkérdőjelezhetetlenül hisz a Korán tanaiban. Nem viseli el, hogy mások mondják meg neki, mi helyes és mi helytelen, mi sértő és ki sérthetetlen.

A magát civilizáltnak mondó világot politikailag korrekt rohambrigádok hajtják uralmuk alá. A régi eszményeket kirekesztőnek, bűnösnek címkézve lerombolják, s tetszésük szerint építenek új Bábeleket. Ezért a kettős mérce. Az új világ jó, a régi rossz, eszerint kell ítélni, bármi is legyen a valóság.

A politikailag korrekt brigádok ezúttal militáns fogadtatásra találtak. A mozlimok nem engednek a régi világukból, amelyben évezredek óta élnek. Nem engednek eszményeikből, nem hagyják magukra erőltetni az új kultúra közvetítette „jó” szabályokat. Ragaszkodnak másságukhoz.

Furcsa, hogy ezt épp a másság prófétái nem akarják megérteni és nem tudják megbocsátani.

Dán és norvég zászlók égnek a mozlim országokban. Ha azt gondoljuk, hogy mindezt kizárólag a tiszteletlen rajzok okozták, reményünk sem marad a békére.