Forrás: NOL

Róbert László nyolcvanéves

Népszabadság * Cz. G. * 2006. február 13.

Sok minden belefér abba a szóba, hogy újságíró. Róbert László például a Rajk-per után egy évig bútorszállító segédmunkásként dolgozott, később több lapnál is különböző beosztásokban. Tudósította a rádiót Rómából, Párizsból és Vietnamból, 1973-ban a saigoni fegyverszüneti ellenőrző bizottság szóvivője volt.

Miután eltávolították a rádióból, a filmgyár dramaturgja lett. Dokumentumfilmeket készített és könyveket írt, az egész ország megismerte a nevét. A rendszerváltáskor rövid ideig még az újságíró-szövetség elnöke is volt. Hosszan sorolhatná a titulusait, mégis, amikor megkérdezik, mi kerüljön a neve mellé, így válaszol: újságíró. „Húszéves filmes vágyam volt valahogy összehozni palesztinokat és zsidókat.” Róbert László ezt a Libanoni Tisztelendők című könyvében írja.

Azóta eltelt pár évtized, de biztosan most is hasonlót mondana, ha megkérnék, foglalja össze szakmai hitvallását. Összehozni az ellenséges táborokba szakadt embereket, csavarni egyet a gyűlölet logikáján.

Ahhoz, hogy valaki bármilyen műfajban nagyot alkosson, elengedhetetlen a mesterségbeli tudás, de önmagában nem elég. A tudás kevés, ha nincs tisztesség. Róbert Lászlónak megvan mind a kettő. Azt hiszem, ilyen egyszerű a titka.

Róbert László ma nyolcvanéves. És tele van ötletekkel. Adódnak pillanatok, amikor a vallástalanoknak sem jut eszébe helyénvalóbb köszöntés, mint az: Isten áldja! (Cz. G.)