Forrás: NOL

– mondja lapunknak adott interjújában Dánia első számú, muzulmán hitű humoristája

Népszabadság * Szőcs László * 2006. február 10.

Omar Marzouk Omar Marzouk az ügyetlen, akcentusos arabot játssza, a dán közönség pedig fizet érte. Elmondja, hogy megnevettette még az izraelieket is – egy öngyilkos merénylős viccel.

– Mondja, viccesek egyáltalán ezek a Mohamed-karikatúrák?

– Azon én is nevettem, amelyik az öngyilkos merénylőkre utalva azt mondja: jól van, most már kifogyunk így a szüzekből! A többi viszont nem vicces. Kettő pedig kifejezetten sértő.

– Gondolja, hogy a Jyllands-Posten provokálni akart a próféta kifigurázásával?

– Igen. Ez konzervatív újság, az iraki háborút is támogatták. Nem hiszem el a szólásszabadságról nyomott dumájukat. Mit kell itt demonstrálni a szólásszabadságon? Járjon csak körbe, szabadon megy a pornó, a melegházasság.

– Itt még a királynőt is kifigurázhatják…

– Ez nagyon liberális ország. De segít az embernek a felemelkedésben. Az utóbbi tíz évben azonban kellemetlen változások következtek be. Teret nyert a szélsőjobboldali Dán Néppárt, s elkezdte meghatározni az egész közbeszédet, kikezdték a társadalmi integrációt.

– Miért igénylik a dánok a maga humorát, a muzulmánok – és önmaguk – kifigurázását?

– Mikor számítógépeket javítottam, és bementem cégekhez, még mielőtt megszólalhattam volna, közölték: bocs, öreg, de nem rendeltünk pizzát. Ez még nem rasszizmus, hanem vicces sztereotípia. Ezért álltam át tíz éve a humorra. Beszélni akartam erről, ám a dolgok egyre rosszabbra fordultak. Különben én csak a szöveget akartam írni, s azt akartam, más adja elő. Erre senki nem vállalkozott. Akkor pedig: magad, uram, ha szolgád nincs! A szüleim, akik derék muzulmánok, féltettek, hogy most jönnek a hosszú éjszakák, a pia meg a csajok. Vagyis feladom a muzulmán értékeket. Én meg azt mondtam: nem feltétlenül! Ágy is elmegyek bárokba, járok lányokkal, de muzulmánként élek. Kihívás. Valamivel nehezebb, mint naponta ötször nekiülni, és imádkozni.

– Min nevet a közönsége? Önmagán vagy a muzulmánokon?

– A dánok a saját sztereotípiáikon, a muzulmánok pedig az övékén. A kabaré örök szabálya: ha kényszerből nevetnek, megbuktál.

– Mondjon egy durva viccet, amin felháborodott a közönsége.

– Kifiguráztam a karácsonyt. A dánok is régi szokásból, nem pedig mély keresztény vallásosságból tartják. Jártam egy angol lánnyal, aki meghívott karácsonyozni. Elmegyek, erre ott ül négy tag. Kérdem, ez mind a kedves család? A többit elvitte a cunami? Nem, mondják, ennyien vagyunk. Aztán biztattak, hogy kajáljak, ami belém fér, amíg szét nem robbanok. Na mondom, nem, mi nem vagyunk az a robbantós vallás…

– Szabad-e a zsidók kárára viccelődni? Nem jelöli-e ki a holokauszt ennek a határait?

– Azóta nem viccelődöm a zsidókkal, amióta mélyen megbántottam egy zsidó lányt. Azon poénkodtam, hogy a Mikulás (aki Dániában karácsonykor jön – a tud. megj.) akármilyen vallás képviselője is lehetne. Lehet persze keresztény, hiszen Szent Miklós is az volt – noha törökországi eredete miatt ma már bajosan jutna be Dániába. Lehetne muzulmán a nagy szakálla okán. De akár buddhista is, mivel dagadt. Zsidó viszont egyáltalán nem lehetne, hiszen a zsidók nem adnak ki semmit a kezükből. Ez még eddig elment volna. De hozzátettem, hogy a zsidók – a Mikulással ellentétben – nem bejönnek a kéményen, hanem távoznak azon keresztül. Na, ez kiverte a biztosítékot.

– Csodálkozik?

– Az illető hölgy aztán küldött egy e-mailt, amiben elmagyarázta, hogy a felmenői koncentrációs táborban haltak meg, s ez a szöveg őt mélyen sérti. Mármost az én apám nem halt meg koncentrációs táborban, tehát nekem nehéz átéreznem ezt az egészet. De azt mondom: elfogadom, hogy nem nevettethetek az ő kárára, ha ez neki ekkora megrázkódtatást jelent.

– Vagyis el a rekeszizmokkal a zsidóktól…

– Dehogy is! Csináltam én filmet Amerikában, Izraelben is. Tel-Avivban javasoltam, ültessenek az izraeli buszokra öngyilkos álmerénylőket, robbanószerrel a hasukra kötve, hogy majd szóljon a később felszálló igazinak: „Figyelj, haver, ez a busz már az enyém!”

– És Tel-Aviv nevetett?

– Még talán ma is azt teszi. Remélem, nem kell kihívni a Magen David Adomot… (a Vörös Dávid Csillag, a Vöröskereszt izraeli megfelelője – a tud. megj.)

l Omar Marzouk 32 éves, már Dániában született, tökéletesen tud dánul, arabul és angolul. Mérnöknek tanult, de 1995 óta humoristaként dolgozik. Saját tévéműsora van, s az FBI, a Funny Business Inc. elnevezésű szórakoztatóipari vállalkozás menedzseli. Marzouk hamarosan Londonba költözik. Mint mondja, kimerülőben van a muzulmán humor dán piaca. Meg különben is, nem akarja, hogy csak azért nevessenek rajta, mert muzulmán egzotikum.