Forrás: Heti VálaszSzabolcs Imre, kultura@hetivalasz.hu
A 37. Magyar Filmszemlén látható filmek meghatározó százalékát az ünnepélyes alkalmon kívül soha, sehol, senkinek nem fogják bemutatni.
Az idei hazai mozgóképes megmérettetést fokozott várakozás kísérte. A hivatalos versenyben és az információs vetítéseken több mint háromszáz alkotást láthattak a nézők. A szemle történetében először előzetesen zsűrizni kellett a játékfilmeket is. Él tehát a magyar mozi, bár a túlburjánzás nem okvetlenül az egészség jele. Már csak azért sem, mert a filmek meghatározó százalékát – az ünnepélyes alkalmon kívül – soha, sehol, senkinek nem fogják bemutatni.
A játékfilmes kategória versenydarabjait illetően azt mindenki tudta, hogy Szabó István a tőle elvárható szakmai színvonalon rendezi majd meg Móricz-adaptációját, a Rokonokat. (A filmet csak a zártkörű díszbemutatón vetítették, így részletesen csak az országos premiert követően számolunk be róla.) Ágy előzetesen egyetlen kérdés vetődött fel: blöff volt-e a Hukkle, Pálfi György első, világjárt filmje, vagy a tehetség szokatlan megnyilvánulása? A választ a mindent eldöntő második, a Taxidermia című alkotás volt hivatva megadni.
Folytatódott a törvényi szabályozással is támogatott populáris filmek térnyerése. Hogy az előző szemléhez képest némileg kedvezőbb a kép, az elsősorban Goda Krisztinának köszönhető. A Csak szex és más semmi újra elbűvölt kedvességével, műfaji tisztaságával, profizmusával. Az Üvegtigris 2-ről már szavaztak a nézők, amikor rekordot döntögető bevételt produkált a bemutatót követő héten. Bacsó Péter négy év után forgatott új játékfilmet. A De kik azok a Lumnitzer nővérek? kigondolt és végigvitt darab, még ha tanulságaiban sekélyes és közhelyes is. Alföldi Róbert és Rudolf Péter játssza a címben szereplő nővéreket, akik őszinte lelkesültséggel, kíméletlen igazságvággyal és olthatatlan buzgalommal végzik küldetésüket – étteremkritikákat írnak. Persze korunk lovagi erényei a vendéglátólobbi szempontjából fenyegető provokációk vagy kisstílű kekeckedések csupán, így aztán a gonosz éttermesek nem is tűrik sokáig a nővérek tevékenységét; egy sokat látott szerb megoldóembert (Hegyi Barbara) küldenek likvidálásukra. Gondolnánk-e, hogy a vége nagy egymásra találás emberileg, szakmailag, barátilag és szerelmileg, konyhailag és küldetésileg? A magyar populáris mozi legfőbb hibája, hogy biztosra akar menni. A sikerre viszont nincs recept. Tévút, ha kitaposott ösvényen járunk, mint Fonyó Gergely, aki a Forró rágógumi című izraeli-amerikai szex-tinisorozatot ötvözi a Tüskevár dramaturgiájával a Tibor vagyok, de hódítani akarok-ban. Hollywoodban azt is tudják, hogy a mozi, a tévé és a reklám külön világ, s nem esnek bele abba a csapdába, amibe Lengyel Andor (Fej vagy írás) vagy Barnóczky Ákos (Szőke kóla), akik – különböző szinten ugyan – a médiavilágból hoznak képzelt húzóembereket. De zsákutca az is, ha valaki nem vállalja a történet által kínált műfajt, s a családi moziból szerzői filmet kreál, mint Gárdos Péter Az igazi Mikulásban.
SÁRÁS ÉS NEVETÉS HATÁRÁN
A szociális érzékenység sem hiányzott a szemléről. Kocsis Ágnes első nagyjátékfilmje, a Friss levegő az elidegenedésről, a magányról, az egymásra utaltságról, a társtalanság nehézségeiről szól Viola (Nyakó Júlia) és lánya, Angéla (a teljesen amatőr Hegyi Izabella) kapcsolatának bemutatásával. Viola vécésnéni, Angéla télen is sarkig nyitja az ablakot, amikor hazaér. Viola véresre súrolja magát, Angéla szégyenkezve elfordítja a fejét. Némán bámulják a tévét. A lány elvágyódik, mégis ugyanabban a nyilvános vécében találunk rá a film végén, amit annyira kíméletlenül nem tudott elnézni a mamának. A rendezőnő őszinte rácsodálkozása és a távoli, eltartó borzongása az egzotikummal vegyes szerencsétlenség láttán nemigen használ a filmnek, legalábbis erősen aláássa az átélés, a szolidaritás lehetőségét. Incze Ágnes második filmjében, a Randevúban a fent és a lent világa szembesül egymással. A kukaturkáló öregasszony (Pap Vera) és az ifjú üzletember kalandjai a szürreális vízió és a naturalista társadalomkép határán játszódnak, ám a rendezőnő elvitathatatlan jó szándéka kínos perceket okoz a nézőnek. A sírás és a nevetés határán egyensúlyozunk, különösen a bombasztikusnak szánt zárókép kapcsán. Pacskovszky József Lopott képek című filmjében egy kamera jár kézről kézre, amellyel a szereplők mindennapi életük jótékony unalmát örökítik meg. A felszín alatt persze kitapinthatóvá válnak a pomázi kispolgárok súlyos drámái és suta tragédiái. Kardos Sándor operatőr azonban annyira profi munkát végzett, hogy a nagy műgonddal elkészített képek nemcsak a remegő kezű amatőröket idézik meg, hanem tíz perc után előhívják az otthon készített darabok végignézését kísérő szűnni nem akaró fejfájást is. Ráadásul a forgatókönyv néhol egészen érthetetlen bukkanókat produkál, hogy a történetet és a sorsok egymásba gabalyodását ne veszítsük el. Pacskovszky József a tavalyi szemle után idén is meglehetősen kidolgozatlan, következetlen filmmel jelentkezett, elmondása szerint a Lopott képek két nagy fim közé ékelődött be mintegy lazítás-, illetve ráhangolódásképpen.
BÖLCSELKEDŐK
Sokszor hiányoltuk a bölcseleti jelleget a magyar filmből, de nem egészen arra gondoltunk, mint amit a szemle kínált. Bollók Csaba egységben tartott, kafkai ihletésű víziója az idő problémájával viaskodik, és mindvégig az az érzésünk, hogy láttuk már a filmet. A Herceg haladéka (Tímár Péter) a maga mitizáló szándékával egyszerűen tévedés. Mundruczó Kornél Szent Johanna-parafrázisa igényes alkotás, némi Lars von Trier-i utánérzéssel. Ám a Johanna című operafilm kapcsán az is felvetődik a nézőben, szabad-e ennyire erőszakosan bánni Tallér Zsófia zenéjével. Szemző Tibor Kőrösi Csoma Sándor titkának felfedezésére tett kísérletet. Az élet vendége sokféle technikát felvonultató alkotás, mely szándéka szerint ontológiai kérdéseket feszeget buddhista bölcsességek ismertetésével. A film operatőre, Szaladják „Taikyo” István önálló, orosz nyelvű munkájában (Madárszabadító, felhő, szél) a főszerepet alakító Vándor viszont szláv szentenciákkal okítja a hullámzó búzamezőben a mellé csapódott fiatalembert.
ERŐS HANGULATTAL
Két színházi szakember is bemutatkozott a versenyfilmek kategóriájában. Iglódi István némi módosítással saját színpadi adaptációjának készítette el tévés változatát. A Márai-regényből készült A gyertyák csonkig égnek a szemlén posztumusz életműdíjjal kitüntetett Agárdy Gábor előtt tiszteleg. Bagó Bertalan Vadászat angolokra című alkotása a reformkorban játszódik, s néhány pillanatában az új magyar kosztümös film lehetőségét hordozza. A történetvezetés döccenői azonban erősen rontják a hatást.
Hajdu Szabolcs komoly szakmai elismertségnek örvend, s harmadik játékfilmjének bemutatóját nagy érdeklődés kísérte. A Fehér tenyér a sport világába vezet, s a nyolcvanas évek elejétől napjainkig kíséri végig a profi tornásznak készülő főszereplő sorsát. Erős hangulatú, sajátos képi világú művet készített Hajdu. A gyermekkor embert próbáló vagy inkább embertelen tréningjeinek bemutatása bizonyítja a rendező elvitathatatlan képességeit: kiválóan vezeti a gyermekeket, és remekel a két román színész is. Eddigi filmjei is bizonyították, hogy Hajdu szándéka szerint nem didaktikus művész, inkább elhallgatásra, továbbgondolásra épít. Úgy tűnik azonban, hogy most túlságosan sokat hagyott ki a gyermekkor ábrázolásának kínálkozó lehetőségeiből, hiszen a felnőtt főhős már korántsem olyan érdekes figura, a debreceni tornász-világbajnokság megidézése pedig (sport)szakmai szempontból kételyeket ébreszt.
A Taxidermia Parti Nagy Lajos novelláiból készült, s tétje nem volt kevesebb, mint annak bizonyítása, mire számíthatunk a jövőben Pálfi Györgytől. A későbbiekben bizonyára sok vitát kiváltó film szerencsére az alkotók kivételes tehetségét igazolta. Három generáció önmegvalósító kísérletét követhetjük nyomon különböző történeti időszakokban. A tisztiszolga nagyapa, az evőművész apa és a preparátor fiú különös sorsát Ruttkay Zsófia dramaturg szőtte érzékenyen eggyé, Pohárnok Gergely fényképezte rendkívüli erudícióval, és felelt a színészi játékért, a film egységes egészéért Pálfi György. Gazdagodott a magyar filmművészet, s a szükséges polémia és elemzés már nem a szakmai minőségről, hanem erkölcsi és világképi kérdésekről fog szólni.
A NAGYJÁTÉKFILM KATEGÓRIÁBAN INDULT ALKOTÁSOK
Fehér tenyér (Hajdu Szabolcs) Drága barátaim (Sereglei András) Az igazi Mikulás (Gárdos Péter) A Herceg haladéka (Tímár Péter) Fej vagy írás (Lengyel Andor ) Csak szex és más semmi (Goda Krisztina) Johanna (Mundruczó Kornél) Tibor vagyok, de hódítani akarok (Fonyó Gergely) Miraq (Bollók Csaba) Randevú (Incze Ágnes) Taxidermia (Pálfi György) A gyertyák csonkig égnek (Iglódi István) Üvegtigris 2 (Rudolf Péter) Madárszabadító, felhő, szél (Szaladják István) Lopott képek (Pacskovszky József) Friss levegő (Kocsis Ágnes) Stammbuch (Mészáros Péter) Vadászat angolokra (Bagó Bertalan) Az élet vendége (Szemző Tibor) Szőke kóla (Barnóczky Ákos) Sztornó (Pálos György) Egyetleneim (Nemes Gyula) De kik azok a Lumnitzer nővérek? (Bacsó Péter) Rokonok (Szabó István)
