Forrás: NOL

Nem engedünk a sajtószabadságból – mondja a koppenhágai sajtószövetség elnöke

Népszabadság * Szőcs László * 2006. február 9.

Hebronból kivonulnak a nemzetközi megfigyelők, mert a tüntetők feldúlták irodájukatKép: REUTERS – Damir Sagolj Tovább tombol az iszlám világban a Mohamed-karikatúrák körüli orkán. Eddig tucatnyi emberéletet követeltek a féktelen tiltakozások. Bush amerikai elnök, hitet téve a szabad sajtó mellett, az erőszak megfékezésére szólította fel a kormányokat.

Koppenhága csendes, újra csendes, elzúgtak tüntetései. A múlt heti, hamisnak bizonyult bombariadó miatt még a havas utcán didereghettek a dán kollégák, ám mára helyreállt az élet a karikatúrabotrányt kirobbantó Jyllands-Posten fővárosi szerkesztőségében. Tüntetők vagy akár csak bámész érdeklődők sem téblábolnak az épület előtt: egyetlen biztonsági őr állja utamat. De betanultam a „jelszót”. Kár, hogy Flemming Rose, a Mohamed-rajzokat megrendelő kulturális szerkesztő viszont lemondja az interjút. – Ne haragudj, de most úgy döntöttünk: első a biztonság. Karikaturistáink továbbra is bujkálnak.

– Nem akarok olajat önteni a tűzre! – mondja. Öntudatlanul is önti persze: az európai sajtó továbbra is bőven idézi dacos kiállását a muzulmán körökben világszerte provokatívnak elkönyvelt gúnyrajzok mellett. – Annak felvetése, hogy bánom-e (a rajzok megrendelését), azzal ér fel, mintha a nemi erőszak áldozatától azt kérdeznék: nem vett-e fel túl rövid szoknyát a péntek esti diszkóban? – nyilatkozza Rose.

– Ha engednénk a szólásszabadságból, az már a vég lenne – érvel Mogens Blicher Bjerregard, a Dán Újságíró-szövetség elnöke, aki viszont készséggel áll rendelkezésemre. Pedig itt is égnek a telefonvonalak: a karikatúrák az egész dán sajtót megmozgatják, a szövetség egy óra múlva rendkívüli vezetőségi ülést tart. Abban a teremben ülünk, ahol még októberben – tehát nem sokkal a karikatúrák szeptember végi közlése után – békéltető tanácskozásra gyűltek össze a rajzolók, valamint a 200 ezres dániai muzulmán közösség képviselői.

– Nem mondom, hogy egyetértettek, de beindult egyfajta bizalomépítés. Ezt kell továbbvinnünk, hiszek a párbeszédben – fejtegeti az elnök.

Nörrebro Koppenhága olyan kerülete, ahol különösen sok muzulmán él. Pakisztáni, török, egyiptomi, palesztin származásúak. Naser Khader pedig a dán parlament, a folketing első muzulmán képviselője. A szíriai születésű, 43 éves szociálliberális politikus, aki az iszlám „mérsékelt hívének” tartja magát, mostanában mikrofonerdőben tölti a napjait. – A bombás karikatúra valóban vérlázító volt, mert az iszlám terrorral azonosított bennünket, a többi azonban csak szatíra. Ezt mondom a híveknek is: ne rágjatok be anynyira! – magyarázza a Népszabadságnak.

– Miért éppen a Jyllands-Posten, s miért éppen Dánia? – kérdezem. – Tudja, nálunk egy százéves értelmiségi hagyomány része, hogy nyíltan ki lehet mondani a dolgokat, egyenesen beszélünk. Ezt tette a konzervatív-provokatív Jyl-lands-Posten is – feleli.

– El vagyunk keseredve. A legjobb lenne azt mondani, bocs, hogy zavartuk köreiteket, s kivonulnunk a fejlődő világból, holott a legnagyobb nemzetközi segélyezők egyike vagyunk – így Bjerregard, hozzáfűzve: „kicsi, védtelen országként azt látjuk, hogy felgyújtják nagykövetségeinket. Pedig ha az amerikaival vagy az izraelivel tennék ezt, rögtön tudnák, mi lenne a következménye”.

A káoszelmélet szerint elég egy pillangónak megrebbentenie a szárnyát, s ettől tornádó törhet ki a világ túlsó felén. Az 5,4 milliós Dánia most a lepke szerepébe került. Koppenhága most behavazott, de nem tudja visszaseperni a feltartóztathatatlannak látszó lavinát a szép téli lejtőre.