Forrás: NépszavaA tegnap véget ért 37. Magyar Filmszemlén tarolt a Taxidermia és a Fehér tenyér, mindkét alkotás hat-hat díjat kapott a zsűriktől. Pálfi György vitte el a Taxidermiáért a fődíjat, Hajdu Szabolcsé lett a Fehér tenyéréért a rendezői díj és mindketten megkapták a külföldi kritikusok díját is. Az idei szemle egyik nagy vesztese a Rokonok című film, Szabó István filmje egyetlen díjat sem kapott.
A keresés jellemzete az idei szemle versenymezőnyének nagy többségét. Új hang, új stílus, új (vagy annak vélt) kifejezési formák, új képi ábrázolásmódok – mintha a hazai alkotók legfőbb törekvése a nem hasonlítás lenne friss munkájában. Nem hasonlítani a hagyományoshoz, de nem hasonlítani előző önmagához (filmjéhez). Ebből a feltünően nagy hangsúlyt kapott törekvésből születettek a legizgalmasabb és a leglehangolóbb eredmények is. Az eredeti világlátás egyik izgalmas példája Pálfi Györgynek az első filmjétől merőben eltérő, a maga bizarr formanyelvi változatosságában önálló művészi világot teremtő második rendezése, a Taxidermia. Az egyetlen ismerős elem benne a rendező ironikus, groteszk humora, ami végig ott bújkált a meghökkentő (polgárpukkasztó?) képi és nyelvi ábrázolásban. Tökéletes világot teremtett Szemző Tibor élete első nagyjátékfilmjében, amelyet – a totális színház mintájára – megközelítően totális filmnek mondhatnánk. Az élet vendége – Csoma-legendárium a hang, a kép, a zene, a szövegek, az animáció felhasználási módja, tökéletes harmoniába rendezettsége együttesen közvetíti a gondolatot, Kőrösi Csoma Sándor elhivatottságának – az elhivatott ember belső erejének – a megfejtését. Szemző filmje hasonló újdonság a maga formaegyesítő törekvésével, mint Jeles András műve, a József és testvérei a maga formabontásával. Új útra tért Hajdu Szabolcs is, kilépve első két játékos-lírai kamarajátéka zárt világából most egy jellem és egy kicsorbult karrier útjának nagyívű, látványos stációival egy kor elevenen lélegző világát is megidézi. A fehér tenyér csak látszólag sportfilm – különösen az első rész a nyolcvanas évek hangulatának, viszonyainak, figuráinak, szellemének ábrázolási remeklése -, valójában jóval több annál. Egy tipikus magyar sors, a körülmények összejátszása folytán beteljesületlenül maradt remények filmje, amelyben a már felnőtt főhős, a történetben remekül felidézett egykori kisfiú vágyát tanítványában teljesíti be, furcsán szomorkás győzelemmel maradva talpon mindenek ellenére. Az elbeszélés ritmusa, a vágás dinamikája, a párhuzamos jelenetszerkesztés – nem egyszerűen modern, hanem a feszültség okos forrása. Az újítók közé tartozik Szaladják István Madárszabadítója is (talán ha tíz perccel rövidebb, hatásosabb lenne) és a már tavaly forgalmazásba került Johanna, Mundruczó eredeti formát teremtő filmoperája.
A mindenáron erőszakolt „valami más, valami meglepő” a filmek egy részében azonban merő formalitás, bosszantó átgondolatlanság. A magyar filmgyártásra rázúdult a szürreális, az irreális meg az irracionális látomások árja, mintha a rendezők nem tudnának mit kezdeni sem figuráikkal, sem történeteikkel. Ezeket alighanem elfedi majd a jótékony feledés. Azt sajnálom viszont, hogy nem csak a fiaskókban, hanem még az olyan remekül induló abszurdban is zavarog valami a valóság-és-álom határán, mint amilyen Pálos György Sztornója. A lendületes indítás után minden bizonytalanná válik, pedig ritka kivételként ez a film a mai való élet realitásából merít,ebben láttatja meg az abszurd komédiát, s talál hozzá Lovasi „Kispál és a borz” Andrásban kiváló figurára.
Érdekesség: Goda Krisztina első filmje, a moziban sikerrel futó Csak szex és más semmi a szemle finnyás közönségének körében is egyöntetű tetszést aratott. Ez volt az egyetlen film, amelyről egyetlen elmarasztaló szót sem hallottam, senkitől.
Bársony Éva
Tallózás a díjazottak között
A 37. Magyar Filmszemle nemzetközi zsűrije a fődíjat a Taxidermia című filmnek ítéli, elismerve innovatív és elgondolkodtató sajátosságait. A film sikeresen mutatja be világunkról alkotott fiatalos és fantáziagazdag látomását, melyet kreatívan és nagy szakértelemmel kivitelez. Rendezője: Pálfi György. A Rendezői díjat Hajdu Szabolcs kapta a Fehér tenyér című alkotásáért. A külföldi kritikusok által odítélt Gene Moskowitz-díjat megosztva a Fehér tenyér című film és a Taxidermia című film kapta. A rendezői látvány-díj nyertese Szemző Tibor lett. Az operatőri díjat megosztva Nagy András és Máthé Tibor vehette át. A legjobb elsőfilmes az idén Kocsis Ágnes lett. A forgatókönyvírói díjat Goda Krisztina, Heller Gábor és Divinyi Réka érdemelték ki. A legjobb női alakítás díjazottja Tóth Orsi, a legjobb férfi alakítás díját pedig Csányi Sándor vehette át. A legjobb női epizód szerep elismerését Stanczel Adél, a legjobb férfi epizód szerepért Czene Csaba vehetett át díjat. Produceri díjban részesültek: Angelusz Iván, Kovács Gábor, Pataki Ágnes és Reich Péter. A legjobb filmzenéért Tallér Zsófia kapott díjat. A látványtervezői díj nyertesei: A Taxidermia című film látványtervezői gárdája: Asztalos Adrien, Szőlőssi Géza, Patkós Júlia, Haide Hildegard, Pohárnok Iván. Az Arany olló díjat Politzer Péter, az Aranymikrofon díjat Zányi Tamás vehette át. A közönségdíjat a Fehér tenyér című filmért Hajdú Szabolcs a film rendezője kapta. A díákzsűri akárcsak a felnőtt zyűri a Taxidermának ítélte a fődíjat. A dokumetumfilmek közül Forgács Péter: Fekete kutya – Történetek a spanyol polgárháborúból című alkotása lett a fődíjas. A tudományos -ismeretterjesztő filmek kategóra győztese Lakatos Iván: A Casus-Belli ember című műve lett. A Kisjátékfilmes kategória fődíját Buvári Tamás: Kivégzés című filmje kapta. A kísérleti film kategória fődíját Halász Péter: Herminamező – Szellemjárás című filmjeédemelte ki. A Mozisok Országos Szövetségének a díját a Sorstalanság című film érdemelte ki. Az év plakátja, a szakmai zsűri döntése alapján a Fekete kefe című film plakátja lett. (Népszava)
