Forrás: Origo

A szólásszabadság védelmére hivatkozva több európai lap közölte azokat a Mohamed prófétáról készült karikatúrákat, amelyek halálos áldozatokat is követelő többezres tüntetéseket robbantottak ki számos muszlim országban. A karikatúrákat védelmükbe vevő európai lapok és politikusok szerint helytelen, hogy az iszlám hívői ilyen eltúlzott módon reagálni egy viccre. Bár a mostani ügyben az európai álláspont viszonylag egységes, kényesebb kérdésekben az európai országok sem tudják: meddig szólásszabadság egy vélemény és honnantól gyűlöletbeszéd.

Nem gyűlölködés a rákos kelés

Történelmi esemény színhelye volt két és fél éve a 137 kilométer hosszú, 16 kilométer széles Öland szigete: Aake Green evangélikus atya ugyanis egy istentiszteleten a társadalom testén keletkezett rákos kelésnek nevezte a homoszexuálisokat. Mondott még sok minden mást is, és bár alig 50-en hallgatták, ebből lett Európa és feltehetően a világ első, melegek elleni gyűlöletbeszéd miatt indított bírósági eljárása.

Két évre rá 30 nap elzárásra ítélte Greent első fokon a bíróság. Az indoklás szerint „a hasonló nyelvhasználattal szemben a homoszexuálisokat megillető védelem joga nagyobb súllyal esik a latba, mint az a jog, hogy a vallás nevében homofób kijelentéseket tehessen bárki”. Green végül a svéd legfelsőbb bírósághoz fordult, ahol tavaly novemberben felmentették az EU szólásszabadságra vonatkozó irányelve alapján.

Az ügyből először svéd, majd nemzetközi szinten lett botrány, még a szlovák külügyminisztérium illetékese is azzal érvelt, hogy nem lehet valakit elítélni azért, mert kimondja, amit gondol. A mocskolódó pap feje fölött mindenesetre az igencsak szigorú svéd gyűlöletbeszéd elleni törvény miatt sokáig kétéves szabadságvesztés lebegett. A svéd jogászok végül úgy értékelték a helyzetet, hogy győzött a szólásszabadság, a helyi megelegszervezetek pedig a fejüket fogták, amiért a legfelsőbb bíróság egyetlen ítéletével ellehetetlenítette a gyűlöletbeszéd elleni törvényt.

Hasonló vita zajlik most is a dán Jyllands-Posten című lapban megjelent karikatúrák kapcsán, amelyek több formában, például turbánjában bombával ábrázolják Mohamed prófétát. Született már több összeesküvés-elmélet arról, hogy kinek az érdekében állhatott a közel féléves ügyet most felfújni. A hisztéria mindenesetre több arab országra átterjedt, a gyújtogatásoknak, többezres tüntetéseknek már halálos áldozatai is vannak. De kivették a részüket az indulatból az európai országok is: több európai lap – köztük magyarok -, ugyanis a szólásszabadság védelme nevében megjelentették a karikatúrákat, ami csak tovább szította a feszültséget.

Green esete azt mutatja, hogy sem a bíróságok, sem az európai közvélemény nem tudja pontosan, hogy mit kezdjen a szólásszabadság fogalmával, meddig terjed és honnantól gyűlöletbeszéd. Annak ellenére így van ez, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság egy közel 30 éves határozata egyértelműen fogalmaz az ügyben. E szerint „a szólás sza