Forrás: NOL

Népszabadság * Aczél Endre * 2006. február 6.

Sokéves hamiskodás, hazudozás, bujkálás az ellenőrök elől, verbális keménykedés. Csupa gyanúébresztő körülmény. A büntetés meg: háború. Ezt hallottuk, aztán megtapasztaltuk Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereinek nyomozása közben. És ugyanezt, szinte teljesen ugyanezt halljuk most Iránról. Azzal a nem jelentéktelen különbséggel mellesleg, ami két fronton is megragadható. Az egyik, hogy a vádló nem George W. Bush, hanem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ). A másik, hogy a vád, ami a perzsa papi államot éri, egyelőre nem több a „bizalomhiánynál”.

Nincs olyan állítás, hogy Irán tömegpusztító (közelebbről atom-) fegyvereket birtokolna vagy ilyeneknek a kifejlesztésére törekedne. Irakban sem volt. Hans Blix és az ő ENSZ-ellenőrei soha ilyet nem mondtak. De Amerika, Nagy-Britannia és néhány más ország – hazug érvekkel – mégis ledöntötte Szaddám Huszein rendszerét, elvéve ezzel önnön hitelének jó részét. Elvileg a lehetőség most is fönnáll, de csak elvileg. Kétszer ugyanazt a hibát nem szabad elkövetni.

Csakhogy. Irán – láthatóan azóta, hogy egy hevesen nacionalista, ráadásul fundamentalista demagóg, bizonyos Ahmadinezsad ült be az államfői székbe – le akar szakadni a NAÜ rabláncáról. Tágabb értelemben arról az ENSZ-intézményről, amely a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása (atomsorompó-egyezmény) fölött hivatott őrködni. Irán újsütetű nemzeti büszkesége nem bírja el, hogy nemzetközi ellenőrzés alatt álljon. Amikor Ahmadinezsad emberei színpadiasan leszakították különféle nukleáris intézményeikről a NAÜ védőzárját, azt az üzenetet küldték urbi et orbi, hogy csinálnak, amit akarnak. E tekintetben pedig csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának van illetékessége – ezért kerül most az ügy a BT, a „jogalkalmazó”, a szankcionálásra képes testület elé.

Ahol is egy darabig semmi se fog történni. Március lesz, amikorra a NAÜ „teljes jelentése” elkészül, s addig még az oroszok futnak egy külön kört Teheránnal. Ez utóbbi a béke legnagyobb ígérete. Az oroszok vállalták, hogy Irán uránját saját területükön dúsítják. Természetesen nem fegyverfokozatúra. Kézenfekvő megoldás. Irán egyetlen működő atomerőművébe, miként Paksra, eddig is az oroszok szállították a fűtőelemeket. Amire azt mondja Ahmadinezsad: mi még a (baráti) oroszoknak se szolgáltatjuk ki magunkat. Mi mindenre képesek vagyunk, önerőből. Nos, ha ez a mondat nem folytatódna azzal, hogy Izrael „megrakétázására” is, akkor semmi baj nem volna. De emlékszünk rá: Szaddám az Öböl-háború idején épp hogy Izraelre zúdította, bosszúból, hiszen a zsidó állam nem volt hadviselő, a maga Scudjait. Van itt tehát egy régi-új dimenzió, ami halálosan fenyegető. Iránnak észre kell térnie. A nap végén nem marad se barátja, se szövetségese, se partnere. Belepusztul.